Article on other languages:
- Alaskan_Malamute
- Aljašský_malamut
- Alaskan_malamute
- Alaskan_Malamute
- Alaskan_Malamute
- Alaskanmalamuutti
- Alaskan_Malamute
- אלסקן_מלמוט
- Aljaški_malamut
- Alaskan_Malamute
- アラスカン・マラミュート
- Aliaskos_malamutas
- Alaska-malamute
- Alaskan_malamute
- Alaskan_Malamute
- Malamute-do-alasca
- Аляскинский_маламут
- Aljašský_malamut
- Аљаски_маламут
- Alaskan_malamute
- Alaska_Malamutu
- 阿拉斯加雪撬犬
 |
del.icio.us |
 |
Digg |
 |
Furl |
 |
|
 |
Rojo |
| Add to OnlyWire |
| Alaszkai malamut Alaskan malamute |
|
|---|---|
 |
|
| Származás | |
| Amerikai Egyesült Államok | |
| Osztályozás | |
| Csoport: V. Spitzek és ősi típusú kutyák |
|
| Szekció: 1. Északi szánhúzó kutyák |
|
| Fajtaleírás | |
| Osztályozó szervezet: | FCI |
| Érvényes standard: | angol |
| Kiadás éve: | 1996 |
| Wikimedia Commons | |
 A Wikimedia Commons tartalmaz |
|
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. Részletek a cikk vitalapján. |
Tartalomjegyzék |
Története
A fajta nevét egy ősi eszkimó törzsről, a mahlemutról kapta, mely a Kotzebue-szoros partjainál telepedett le Alaszkában. Az alaszkai őslakosokat leíró beszámolók szerint a négylábúak feladata nemcsak a szánhúzás volt, hanem ők vigyáztak gazdáik mindennemű tulajdonára, később a rénszarvascsordákra is, illetve a fóka- és jegesmedve-vadászat is elképzelhetetlen lett volna kutyák nélkül. Az eszkimók kutyái rengeteg szeretetben és különleges gondoskodásban részesültek, semmiféle kennelt vagy kutyaházat nem építettek számukra a kegyetlen jégmezőkön. Fehér embernek nagyon ritkán adtak el kutyákat, hiszen legbecsesebb tulajdonukról volt szó. 1896-tól kezdve, az aranyláz kitörésével folyamatosan nőtt a szánhúzó kutyák iránti igény. Hiába becsülték legjobban az alaszkai malamutot, hamarosan kisebb, gyorsabb kutyákkal keresztezték őket az egyre népszerűbb szánhúzóversenyek miatt, illetve nagytestű, molosszoid ebekkel a kutyaverekedtetések és súlyhúzóversenyek miatt, melyek hatalmas pénzdíjakért folytak. Szerencsére a malamutok nagyon ellenállónak bizonyultak a keresztezésekkel szemben, nagyon hamar visszatértek az eredeti, ősi spicc-típushoz, melyhez mindegyik északi fajta tartozik.
Már az első generációs keverékek is inkább a malamutra hasonlítottak, mint az idegen fajtára, három nemzedék alatt pedig teljesen eltűnt a külső beütés. Az északi kutyák jellegzetes tulajdonságai mind-mind funkcionális szerepet töltöttek be. Fejük, szemük és fülük formája például nem holmi emberi szeszély miatt volt olyan, amilyen, hanem egyszerűen azért, hogy a számunkra elképzelhetetlenül hideg időjárást túléljék, és ne gyulladjon be a fülük, vagy ne könnyezzen a szemük. A fajta három alapító vonalaként a Kotzebu, a M’Loot és a Hinman-Irwin vonalat tartják számon. Az elsőt a Seeley házaspár alakította ki, a Waldentől átvett Chinook kennel és saját Kotzebu kennelük kutyáira építve. A M’Loot vonal ifjabb és idősebb Paul Voelker kutyáiból alakult ki, akik az 1900-as évek elején, majd 1920-ban hoztak kutyákat Alaszkából, és tenyészetüket nem regisztráltatták az Amerikai Kennel Klubnál (Ralph és Marcheta Schmitt, a Silver Sled kennel tulajdonosai tőlük vásárolták kutyáikat, mondhatni náluk alakult ki a M’Loot vonal). A Hinman-Irwin vonalhoz nem sok kutya tartozott, de a fajta minősége szempontjából meghatározó volt. A szintén jelentős Husky-Pak vonal tulajdonképpen a három alapító ötvözeteként született 1940-1960 között Robert és Laura Zoller révén, és számos Championt és híres tenyészkutyát köszönhet neki az állomány. A Kotzebu-kutyák fontosabb jellemzői az alábbiak voltak: kisebb méret, szélesebb koponya kisebb fülekkel, rövidebb fang, rövidebb lábak, erősebben szögelt hátulsó végtagok, szabad mozgás, legtöbbször szürke szín, más kutyákkal sokkal szociálisabb viselkedés. Ezzel szemben a M’Loot-kutyák nagyobb voltak, koponyájuk keskenyebb hosszabb fülekkel és hosszabb fanggal, testfelépítésük könnyedebb volt, keskenyebb mellkassal, hosszabb lábakkal, tompább hátulsó szögeléssel, színük változatosabb volt, más kutyákkal azonban kevésbé szociálisan viselkedtek. Robert Zoller az arany középutat próbálta megtalálni, hogy végre véget vessen a két irányzat vitájának, hiszen mindkét vérvonalnak voltak előnyei és hátrányai egyaránt. Az AKC 1935-ben regisztrálta hivatalos fajtaként az alaszkai malamutot.
Mozgásigény
Nagy mozgástért igénnyel, de kis lakásban is elél. Gyakran kell sétáltatni, főleg azokat amelyek kis helyen lakik.
Szőrzetápolás
A téli hónapokban nem igazán kell olyan gyakran kefélni, elég 1-2 egy héten. A nyári hónapokban legalább 2 naponta fésülni kell, mert a szőre hullani kezd.
Etetés
Ha táppal etetjük akkor elég de. és du. 3-4 maroknyi táp. Viszont, ha nem táppal etetjük csontokat, száraz kenyeret és olyan ételeket adjunk amikben magas a fehérje tartalom.
