|
Article on other languages:
|
Angola egy állam Dél-Afrika nyugati részén. A Kongói Demokratikus Köztársasággal, Zambiával, Namíbiával és az Atlanti-óceánnal határos. Területéhez tartozik a 7270 km²-es Cabinda exklávé, amely a Kongói Köztársaság és a Kongói Demokratikus Köztársaság (korábban Zaire) között, az Atlanti-óceán partján található.
FöldrajzDomborzatAz 1650 km hosszú atlanti-óceáni partvidéket 20-160 km széles síkság szegélyezi, amelynek éghajlata a Benguela-áramlatnak köszönhetően száraz. A parttól távolabb, északon több lépcsőben, délen meredeken emelkedik ki az ország nagy részét elfoglaló Lunda-fennsík 1500-2000 m magas pereme. A fennsík északon dús szavanna, délen száraz pusztaság. Központi része a Bié-magasföld. (Moro Moco 2620 m). A fennsík keleti irányban ereszkedik a Kongó-medence felé. Angola leghosszabb folyója a fennsíkról az óceán felé tartó, 960 km-es Kwanza. VízrajzÉghajlatAngola legnagyobb részén egyetlen esős évszak van, ez októbertől májusig tart. Az évi csapadék mennyisége 1000-1500 mm. A fennsíkon enyhe az éghajlat az 1700 m-rel a tengerszint felett fekvő Huambóban 20 °C a januári és 16 °C a júliusi középhőmérséklet. A parti síkság éghajlatát a hideg Benguela-áralmás befolyásolja. Luandától délre végig sivatag húzódik. Luandában a januári középhőmérséklet 25 °C a júliusi pedig 21 °C. A csapadék mennyisége 300 mm. Élővilág, természetvédelemNemzeti parkjaiTermészeti világörökségeiTörténelemA három felszabadítási mozgalom által vívott polgárháborúból a szovjetbarát MPLA (Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom) került ki győztesen Az MPLA kikiáltotta a népi köztársaságot, de csak kubai csapatok támogatásával tudta fenntartani uralmát a Dél-afrikai Köztársaság által támogatott UNITA (Nemzeti Egység A Teljes Felszabadításért) gerillákkal szemben. 1979 óta José Eduardo dos Santos az államelnök és az MPLA vezetője. 1991-ben a kormány és az UNITA békét kötött. 1992-ben kivonták a kubai csapatokat, de miután az MPLA megnyerte az 1992-es választásokat az UNITA újra kezdte a fegyveres harcot. 1994-ben a szemben álló felek új békemegállapodást írtak alá, azonban a katonai összecsapások végleges beszüntetésére nem került sor. A terület legrégebbi népe a khoiszán vadászó-gyűjtögető népek. Őket nagyrészt bantuk váltották fel a bantu vándorlás során. Kicsi khoiszán csoportok a mai Angola déli részén maradtak fenn napjainkig. Európai behatolásA ma Angolának ismert területen az európaiak a késői XV. században jelentek meg. 1483-ban a portugálok támaszpontot létesítettek a Kongó folyón, aminek közelében akkoriban Kongó állam, Ndongo és Lunda állam volt. A Kongó állam a mai Gabonig terjedt ki északon és a Kwanza folyóig délen. 1575-ben a portugálok megalapították Cabinda gyarmatot a rabszolgakereskedelem bázisául. A rabszolgaság létezett Afrikában az atlanti rabszolga-kereskedelem megindulása előtt is. Az afrikai rabszolga-kereskedők nagyszámú rabszolgát adtak el az európaiaknak és afrikai ügynökeiknek. A portugálok fokozatosan terjesztették ki ellenőrzésüket a parti sávra a XVI. században szerződések és háborúk sorával, és létrehozták Angolát. A hollandok rövid időre elfoglalták Luandát 1641 és 1648 között. Portugália gyarmata1648-ban Portugália visszaszerezte Luandát és megkezdte az elvesztett területek visszahódítását, 1650-re helyreállította holland megszállás előtti angolai birtokait. 1649-től szerződés szabályozta a kapcsolatokat Kongóval, és 1656-tól a matambai Njinga királyságával, valamint Ndongóval. Pungo Andongo meghódítása 1671-ben volt az utolsó nagyobb portugál terjeszkedés. Kongó 1670-es és Matamba 1681-es megrohanása nem sikerült. Később Portugália kiterjesztette Benguela mögöttes területeit a XVIII. században és megkezdte más területek megszállását a XIX. század közepén. 1951-ben Angolát tengerentúli tartománynak nyilvánították, úgy nevezték: Portugál Nyugat-Afrika. A portugálok közel ötszáz évig voltak jelen Angolában. Az ottani lakosság kezdeti reakciója a függetlenségi felhívásokra vegyes volt. FüggetlenségAmikor a gyarmattartó Portugália kormányát a szocialisták inspirálta katonai puccs megdöntötte, Angola nacionalista pártjai megbeszélést kezdeményeztek a függetlenség kérdéséről 1975 januárjában. Megegyeztek a portugál kormánnyal és kikiáltották a függetlenséget 1975 novemberében. Közvetlenül utána polgárháború robbant ki az MPLA, az UNITA és az FNLA között, külföldi beavatkozással súlyosbítva. A Portugáliától való 1975-ös függetlenedés után Angola fővárosa és névleges kormánya az Angola Felszabadításának Népi Mozgalma (MPLA) egypárti uralma alá került. Dél-Afrika beavatkozott az angolai konfliktusba, névleg azért, hogy megvédje érdekeit Délnyugat-Afrika, a mai Namíbia területén. Sokan úgy gondolják, hogy valójában az angolai gyémántbányászat ellenőrzése volt a cél. Másik oka a dél-afrikai beavatkozásnak: a Délnyugat-Afrikai Népi Szervezet (SWAPO) a függetlenségért harcolt Dél-Afrika ellen angolai bázisokról. Hogy megakadályozzák a SWAPO erőinek a határon áthaladó műveleteit, a Dél-Afrikai Védelmi Erő katonái egy kilométer széles sávot megtisztítottak az 1376 km hosszú határ majdnem felén. Zaire, amely eddig az FNLA gerilláit támogatta, most titokban az UNITA mögé állt. Azért titokban, mert nem vállalta nyíltan, hogy egy táborba került a fajüldöző dél-afrikai rendszerrel. Mindezekre válaszul a Szovjetunió egyre nagyobb mértékben nyújtott katonai segélyt az MPLA részére, páncélozott járműveket, repülőgépeket és szaktanácsadókat adott, szovjet szállítógépek nagylétszámú kubai csapatokat szállítottak Angolába, és leplezetlenül hozzájárultak a katonai erőviszonyok eltolódásához az MPLA javára. 1975 októberében az MPLA és a kubai erők megszerezték a Luanda fölötti ellenőrzést, az ország infrastruktúrájának zömét, és az UNITA erőit gerillatevékenységbe szorították vissza. Az MPLA egyoldalúan Angola tényleges kormányának deklarálta magát, amikor novemberben kikiáltották a függetlenséget és Agostinho Neto lett az első elnök. 1976-ban az FNLA-t leverték a kubai csapatok, az MPLA és az UNITA (háta mögött az Egyesült Államokkal és Dél-Afrikával) maradt harcoló fél. 1979-től Jose Eduardo dos Santos lett az ország politikai vezetője. 1991-ben bevezették a többpártrendszert, de Angola Felszabadításának Népi Mozgalma (MPLA) hatalmon maradt. 1976-ban az Egyesült Államokban vitát váltott ki az amerikai támogatású erők fedett tevékenysége Angolában és a képviselőház betiltotta az ilyen akciókat. PolgárháborúAz MPLA és az UNITA közötti konfliktus kiterjedt az egész országra, geopolitikailag a hidegháború élesztette és az, hogy mindkét párt jelentős természeti erőforrásokkal rendelkezett Angolában. 1991-ben a frakciók megállapodtak arról, hogy az egypárti tekintélyuralmi kormányzatot többpárti demokráciává alakítják az 1992-es demokratikus választások során. A hivatalban lévő elnök a választások első fordulójában a szavazatok több mint 49%-át kapta, míg Jonas Savimbi UNITA-vezető 40%-ot. Mivel szerinte csalás történt, a polgárháború kiújult és a második fordulót sohasem tartották meg. Az 1994-es békeszerződés (a lusakai jegyzőkönyv), amit a kormány és az UNITA kötött, előírta korábbi UNITA felkelők integrációját a kormányba. A nemzeti egységkormány felállt 1997-ben, de a sorozatos harcok 1998 végéig tartottak, százezreket kényszerítve otthonuk elhagyására. A nemzetközi közösség az UNITA-t vádolta a lusakai békefolyamat fékezésével; az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa szankciókat hozott ellenük. Annak ellenére, hogy megalakult a nemzeti egységkormány, amely magában foglalta az UNITA-val szembefordult elemeket (UNITA-Renovada) is, amely kormányt portugál rövidítéssel GURN néven szokták említeni, a hatalom továbbra is Dos Santos elnök és közeli tanácsadói szűk körének kezében összpontosult. Az MPLA a partok előtti tengeri olajbányászatból jutott jövedelemhez, míg az UNITA az üledékekben található gyémánthoz fért hozzá, amit könnyen tudott csempészni a régió nagyon könnyen átjárható határain. Az angolai kormányt az emberi jogi szervezetek az olajjövedelmek felhasználásának titkos módja miatt bírálták ekkoriban; elemzéseikben kimutatták, hogy Angola szociális, az egészségügyre és az oktatásra fordított kiadásai rendkívül alacsonyak, és ennek is nagy részét az elit iskoláztatására és arra használták fel, hogy az említett elit elérje a tengerentúli egészségügyi ellátást. Ráadásul Angolában rendkívül sokan vannak az otthontalanná vált emberek, "köszönhetően" az UNITA és a kormányerők katonai taktikájának. Fegyverszünet2002. február 22-én Jonas Savimbi, az UNITA vezetője, életét vesztette a kormányerőkkel vívott harcban, és fegyverszünet jött létre a két frakció között. Az UNITA leszerelte fegyveres szárnyát és belenyugodott a nagy ellenzéki párt szerepébe. Bár az ország politikai helyzete stabilizálódni kezdett, dos Santos elnök elutasította a demokratikus folyamat intézményeit. Angola fő gondja jelenleg a súlyos humanitárius válság (a tartós háború eredményeként), az aknamezők léte és az északi exklávé, Cabinda függetlenségéért küzdő gerillamozgalom (Frente para a Libertação do Enclave. Államszervezet és közigazgatásAlkotmány, államformaTörvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás2007-ben először tartottak választásokat 1992 óta. Ezen a választáson új elnököt és új Népgyűlést választottak. Politikai pártok
Közigazgatási felosztás
A főváros, Luanda
Angola 18 tartományból áll, amelyek a következők (a zárójelben a tartományi székhelyek olvashatók):
Védelmi rendszerNépességÁltalános adatokA lakosság túlnyomórészt bantu népekből (120 törzs, főleg ovimbundu, kimbundu, kongó stb.) áll, egyes helyeken – főleg a Namíb-sivatag peremén – koiszan törzsek is élnek. A népek a következőképpen helyezkednek el az ország területén:
Főleg a 60–70-es években kibontakozott portugál ellenesség, majd a polgárháborúk miatt sok portugál hagyta el az országot. Ma kb. 100 000 portugál él főleg Luandában és a tengerpart mentén elhelyezkedő városokban. Ezenkívül 30 000 nem angolai állampolgárságú portugál él az országban. A portugál nyelvet viszont a lakosság 60%-a használja. Legnépesebb településekEtnikai, nyelvi, vallási megoszlásSzociális rendszerGazdaságÁltalános adatokGazdasági ágazatokMezőgazdaságA dolgozó népesség 70%-ának a mezőgazdaság ad munkát, bár az összterületnek csupán 3%-át művelik. A növénytermesztés többnyire csak a családok ellátását szolgálja. A mezőgazdaság kávét, szizálkendert, gyapotot, pálmatermékeket és kukoricát termel. A fennsík északi, partközeli része, ahol robusta kávé, gyapot, kukorica és búza termesztése folyik. A fennsík déli füves pusztáin szarvasmarhatartással foglalkoznak. A parti síkságon (öntözéses gazdálkodás) gyapot és nádcukor termesztése jellemző. A Cabinda exklávé területén (esőerdő) fakitermelés folyik. A parton halászattal foglalkoznak. A mezőgazdaság hanyatlása miatt a bevételek egyre inkább a kőolajbányászatból származnak. IparAz ipar vezető ágai mindenekelőtt a mezőgazdaság termékeit dolgozzák fel: malmok, sörfőzdék, cukor-, konzervgyárak, hallisztgyár, pamutipari üzemek, celullóz- és papírgyár (eukaliptuszt dolgozzák fel), cementmű, téglagyár Ásványkincsei: kőolaj, gyémánt, mangán-, réz-,arany-, ezüst-, vasérc. Az északi tengerparton és a Cabinda Exklávé területén találhatók a fő bányászati területek. Luanda és Lobito finomítóiban dolgozzák fel a nyersolajat. A Casai (Kasai)-folyó mentén gyémántot bányásznak. KereskedelemAz országra jellemző egyéb ágazatokAz ország természeti erőforrásokban (réz, cink, gyémánt, kobalt, arany, urán) gazdag, de a készletek jelentős része még kiaknázatlan. Afrika vízenergia-készlAz ország 43%-át borítja erdő. Az esőerdők értékes fákat (ében, mahagóni) szolgáltatnak. KözlekedésKultrúraOktatási rendszerAngolában a gyerekek kétharmada iskolaköteles életkorban van. Az alapiskolát a gyerekek 54%-a elvégzi. Kulturális intézményekTudományHíres írók:
MűvészetekHagyományok, néprajzGasztronómiaTurizmusSportAngolában is, mint a többi afrikai országban nagyon népszerű a labdarúgás. 2005. október 8-án Angola kvalifikálta magát a 2006-os világbajnokságba. ÉrdekességekA Casai (Kasai)-folyó folyását és a Luanda-küszöb vidékét Magyar László – a szombathelyi születésű – felfedező utazó, Afrika kutató tárta fel az 1850-es években. A mai Angola területén, a Bihé Királyságban telepedett le, ahol feleségül vette az uralkodó egyik lányát. Ünnepek
Források
Külső hivatkozások
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
This article is from Wikipedia. All text is available under the terms of the GNU Free Documentation License.
Mercedes Car
This site monitored by SitePinger.net