George W. Bush

Poll without page-refresh

	del.icio.us
	Digg
	Furl
	Reddit
	Rojo
	Add to OnlyWire

**George Walker Bush**
Az Amerikai Egyesült Államok 43. elnöke

Hivatalban
Hivatalba lépett	2001. január 20.
Alelnök(ök)	Dick Cheney
Előd	Bill Clinton
Texas 46. kormányzója
Hivatali idő
1995. január 17. – 2000. december 21.
Előd	Ann Richards
Utód	Rick Perry
Született	1946. július 6. (62 éves) New Haven, Connecticut
Politikai párt	Republikánus Párt
Házastárs	Laura Bush
Végzettség	Yale Egyetem (1964-68) Harvard Egyetem (1972-75)
Vallás	metodista
Aláírás

George Walker Bush ( kiejtése^✩) (New Haven, Connecticut, 1946. július 6. – ) az Amerikai Egyesült Államok 43. elnöke 2001. január 20. óta. George H. W. Bush korábbi elnök és Barbara Bush legidősebb gyermeke, Jeb Bush volt floridai kormányzó bátyja. 1995 és 2000 között Texas állam kormányzója volt. Hivatali ideje várhatóan 2009. január 20-án jár le.

Az egyetem befejezése után Bush az olajiparban dolgozott a családi üzletben. 1978-ban sikertelenül jelöltette magát a képviselőházba. Texasi kormányzósága előtt a Texas Rangers baseball csapat társtulajdonosa volt. Egy szoros és vitatott választásban 2000-ben az Egyesült Államok elnökévé választották a Republikánus Párt színeiben.

2001-ben Bush adócsökkentési tervet írt alá. A 2001. szeptember 11-i terrortámadás után országa hadseregét Afganisztán lerohanására utasította és világméretű terrorizmus elleni harcot indított. 2002-ben új közoktatási törvényt iktatott be. 2003-ban az ENSZ és a Kongresszus beleegyezésével megtámadta Irakot nukleáris és vegyi fegyverek birtoklása vádjával.

2004-ben újra jelöltette magát az elnöki posztra. Ellenfele, John Kerry demokrata politikus a harcban alulmaradt, így Bush újabb négy évre biztosította helyét a Fehér Házban. Újraválasztása után számos kritika érte főként az elhúzódó iraki háború, a kormány költekezése és az illegális bevándorlás miatt. Nyolc éves hivatali ideje alatt az amerikai történelem legtámogatottabb és legellenzettebb elnöke is volt.

Élete

A Connecticut állambeli New Havenben született, George és Barbara Bush fiaként, gyermekkorát a Texas állambeli Midlandben, illetve Houstonban töltötte.

Tanulmányait, apjához hasonlóan a Massachusetts állambeli Andover Philips Academy gimnáziumában végezte (1961-1964), majd – akárcsak az idősebb Bush – a Yale Egyetemen folytatta (1964-1968). A Yale-en töltött évei alatt csatlakozott a Skull and Bones, valamint a Delta Kappa Epszilon titkos társaságokhoz, utóbbinak 1965 októberében elnöke lett. Diplomáját történelemből szerezte 1968-ban.

Ezután hatéves szolgálatot vállalva csatlakozott a texasi Nemzeti Gárdához, ahol egy F-102 Delta Dagger repülőgép pilótájaként hadnagyi rendfokozatot ért el. A Nemzeti Gárdához való belépés akkoriban elterjedt gyakorlat volt a politikusok fiainak körében – apja ekkor kongresszusi képviselő volt –, ami elkerülhetővé tette számukra a vietnami háborúban teljesítendő szolgálatot.

1973-ban engedélyt kapott, hogy a Harvard Egyetem Harvard Business Schoolján kezdődő tanulmányai miatt a tervezettnél korábban leszerelhessen. Itt a Master of Business Administration minősítést, 1975-ben szerezte meg. Ő lett az első amerikai elnök, akinek MBA-diplomája van. 1977-ben feleségül vette Laura Welch-et. Ikerlányaik, Barbara és Jenna 1981-ben születtek.

1977-ben megalapította az Arbusto Energy olajipari céget, amelynek indulótőkéjének egy részét a bin Laden család biztosította, ami miatt évekkel később sok politikai támadás érte Busht. Az 1979-es olajválság súlyosan érintette a céget, melyet Bush Exploration Co.-re neveztek át, majd 1984-ben eladták a Spectrum 7-nek, egy másik texasi olaj- és gázipari cégnek, melynek George Bush az adásvételi szerződés értelmében igazgatója lett. Az 1985-86-os olajválság idején nagyon hasonló helyzet állt elő – ekkor a Spectrum 7 ment csődbe. Ezután a Harken Energy Corp vásárolta fel a céget 1986-ban. Ekkor Bush a Harken-nek lett az egyik igazgatója.

1986 fontos fordulópontot jelentett Bush magánéletében, mikor újjászületett keresztény lett, áttérve az episzkopális hitről a metodista egyházba, melynek felesége is híve volt. Addigi életében Bush ismert volt gyakran kicsapongó életmódjáról – a vádat, miszerint kokaint fogyasztott, sosem cáfolta kategorikusan – és bevallottan „túl sokat ivott”, ám nem sokkal 40. születésnapja után végleg feladta az italozást. Saját bevallása szerint 1986 óta egy csepp alkoholt sem fogyasztott.

Politikai pályafutása

1978-ban indult a kongresszusi képviselőválasztáson, ám veszített Kent Hance demokrata jelölttel szemben.

1994. november 8-án választották meg a polgárháború óta a demokrata bástyaként számontartott Texas kormányzójává. 1998-ban a texasi kormányzók között először választották újra. Különösen kemény vonalat képviselt a halálbüntetéssel kapcsolatban, amelyből kormányzói működése során 152-t írt alá, magára vonva az országos és a nemzetközi közvélemény figyelmét és kiváltva a halálbüntetést ellenzők bírálatát.

A 2000-es elnökválasztási kampányban mint „együttérző konzervatív” indult a republikánus párt jelöltjeként az akkori demokrata alelnök Al Gore és a zöld párt jelöltje Ralph Nader ellen. Alelnökjelöltjének az egykori kongresszusi képviselőt, majd apja kormányában hadügyminiszterként dolgozó Dick Cheneyt választotta.

Kampányában többek közt a vallási alapú jótékonysági szervezetek szövetségi költségvetésből való támogatását, adócsökkentéseket, az alaszkai védett területeken való olajfúrás engedélyezését, kiegyensúlyozott költségvetést, valamint haderőreformot ígért. Ekkor még úgy nyilatkozott, ellenzi, hogy az Egyesült Államok fegyveres erői más országok demokratikus intézményrendszerének kialakításában (nation building ) segédkezzenek.

A Bush és Gore közötti verseny annyira szoros volt, hogy az egész elnökválasztás sorsa, egyetlen állam, Florida eredményétől függött.

A Bush kormány cenzúráztatta a globális felmelegedéssel kapcsolatos jelentéseket, élüket tompította. Lobbistákat fizetett meg (Philip Cooney), hogy a közvéleményt megtévessze. Dezinformációs adatokkal vitákat generált a globális klímaváltozásról, mely az emberek fejében zavart keltett a felmelegedés hiteleséggel kapcsolatban. Toxic Texan (a mérgező texasi) néven emlegetik Busht, mióta 2001. március 29-én felmondta a kiotói egyezményt. ^[1]

Elnöksége

Az új elnök nem tűnt túlzottan tájékozotnak nemzetközi téren, de tapasztalt republikánusokat vett be kormányába: Colin Powell, az ország első fekete külügyminisztere apja idejében a közös vezérkari főnökként (1989-1993) a hadsereg élén állt, Donald Rumsfeld védelmi miniszter pedig Ford kormányában is ezt a hivatalt töltötte be. Condoleezza Rice-t az ország első női és fekete nemzetbiztonsági tanácsadójává, Roderick Paiget az ország első fekete oktatási miniszterévé, Norman Y. Minetát az ország első japán-amerikai szállításügyi miniszterévé nevezte ki. 2001 elején a republikánusoké volt az elnökség, az államok többségének kormányzói tisztsége, a képviselő helyeknek a többsége, az egyenlően megoszló Szenátusban pedig az alelnöké volt a döntő szavazat. A gazdasági fejlődés folytatódott, a költségvetési többlet csak nőtt és növekedett, az elnök elutasította az aktív külpolitikát- a következő évek tehát rendkívül nyugodtnak és békésnek ígérkeztek...

Csakhogy Bush már márciusban megtagadta az elődje által 1997-ben aláírt kiotói egyezmény végrehajtását. Az egyezmény a szakértők szerint sem biztosította kellőképpen a Föld klímájának védelmét, Bush azonban nem tette közzé döntésének okait, s ezzel világszerte ellenérzéseket váltott ki. Franciaország környezetvédelmi minisztere provokatívnak és felelőtlennek nevezte ezt a lépését. Bush azt is bejelentette, hogy rakétavédelmi rendszer kiépítését tervezi, amellyel tulajdonképpen felmondta a korábbi szerződéseket a rakétarendszerek korlátozásáról. Nem támogatta a Nemzetközi Bűnügyi Törvényszék megalapítását sem. Az elnök egyoldalú lépései már ekkor aggodalmat keltettek egyes külföldi politikusokban.

Áprilisban összeütközött a Dél-kínai tenger felett egy haditengerészeti felderítőgép és egy kínai vadászgép. Kína bocsánatkérést követelt, csak két hét múlva engedte szabadon a kényszerleszállást végrehajtó gép huszonnégy fős személyzetét, a gépet pedig csak hónapok múlva adták vissza, alapos átvizsgálás után. A Tajvanra irányuló amerikai fegyverszállítások tovább rontották a két ország kapcsolatait, és az Egyesült Államokban élő kínai tudósokat pedig már kémkedéssel vádolta meg a pekingi kormány. Végül Powell júliusban Kínába utazott, s csak így sikerült rendezni a két ország viszonyát Októberben Sanghajban Bush az Ázsiai-Csendes-óceáni Együttműködési Fórum keretén belül találkozott Csiang Cö-min kínai államfővel, s támogatta, hogy a Kereskedelmi Világszervezet novemberben felvegye Kínát tagjai közé.

Június 7-én Bush aláírta nagyszabású adócsökkentési törvényét. Sokan azzal vádolták, hogy e törvény a leggazdagabbak számára biztosítja a legkedvezőbb feltételeket. Az elnök energiaügyi tervezetét a Kongresszus gyanakodva fogadta, s miután egy szenátor csatlakozott a másik párthoz, a republikánusok kisebbségbe kerültek a Szenátusban, amely elvetette az elnök alaszkai olajkutatásokra vonatkozó indítványát. Bushnak le kellett mondania a magánkézben lévő iskolák támogatására vonatkozó terveiről is. Népszerűségének mutatója 51% körül járt. A Fehér Házban már azt tervezték, hogy az elnöknek inkább csekélyebb horderejű, és mindenki számára elfogadható intézkedésekre kellene javaslatokat tennie.

2001 szeptemberében azonban olyan eseményekre került sor, amelyek teljesen megváltoztatták az Egyesült Államok külpolitikáját, s amelyeket sokan csak a Pearl Harbor elleni japán támadással tudtak összehasonlítani.

Szeptember 11-e reggelén az Oszama Bin Laden vezetése alatt álló al-Kaida iszlám terrorszervezet tizenkilenc tagja utasként felszállt négy amerikai repülőgépre. A személyzetet és az utasokat megféelmlítve valamennyi gépnek átvették az irányítását. Az American Airline Bostonból Los Angelesbe tartó repülőgépe kilencfős személyzette és nyolcvanegy utassal (köztük öt terroristával) nyolc óra negyvenhat perckor becsapódott a New York-i Világkereskedelmi Központ (World Trade Center) északi tornyába. A United Airline repülőgépe, amely uyganazon az útvonalon közlekedett, kilenc óra három perckor nekiütközött a déli toronynak. A déli torony kilenc óra ötvenkilenckor, az északi, tíz óra huszonnyolckor omlott össze. A repülők utasain kívül 2973 ember lelte halálát a tűzben, az ablakokból elugorva vagy a romok alatt. Az American Airline washingtoni Dulles repülőtéren felszállt, Los Angelesbe tartó repülőgépe fedélzetén hatfős személyzettel és ötvennyolc utassal (köztük 5 terroristával) kilenc óra harminchét perckor belecsapódott a Pentagon épületébe. Itt 125 ember halt meg. A United Airline Newarkból (New Jersey) Los Angelesbe tartó gépe hétfős személyzete és harminchárom utasa, megtudta, mi történt New Yorkban, s ezért szembeszálltak a négy terroristával. Repülőgépük három perccel tíz óra után a pennsylvaniai Shanksville közelében lezuhant. A terrorsisták célja valószínűleg a Fehér Ház, vagy a Kongresszus épülete lehetett.

Bush a floridai Sarasotában egy iskolalátogatáson vett részt, amikor személyzeti főnöke, Andy Card a fülébe súgta:"A második tornyot is eltalálta egy gép. Amerikát megtámadták." A titkosszolgálat előbb egy louisianai, majd egy nebraskai bázisra vitte az elnököt. Megkésett reagálása miatt sokan bírálták. Három nap múlva azonban, az áldozatok számára rendezett nemzeti szertartáson, s a Kongresszus két háza elött már úgy tűnt, hogy váratlanul felnőtt a feladathoz, megtalálta a megfelelő szavakat és intézkedéseket. A terrorizmus elleni harcról így beszélt: "E naptól fogva ez lett kormányzatom fő feladata"

Az Egyesült Államokban fertőző tartalmú levelek is fokozták a riadalmat: novemberig öten haltak meg levélben küldött lépfenespróák következtében. Az amerikai társadalom a merénylet miatt hajlandó volt elfogadni az elnök erőskezű vezetését, a központi hatalom megnövelését. Az Elnöki Végrehajtó Hivatal részeként létrehozták a Haza Biztonságának Tanácsát, amelynek a terrorizmus elleni védelem a fő feladata. Az új hivatal 2002 márciusára kialakította a belbiztonsági riasztórendszert, amely különböző színű kódokkal figyelmezteti a lakosságot a veszély szintjére. 2003. január 24-én működésbe lépett a Haza Biztonságánal Minisztériuma. Elfogadtatták az úgynevezett patriótatörvényt is (2001), amely lehetővé tette a terrorizmussa gyanúsított személyek meghatározatlan ideig való fogva tartását, vádemelés és ügyvédi védelem biztosítása nélkül- bár ez már aggodalmakat keltett az emberi jogok amerikai és európai védelmezőinek körében.

2002-es év eleji üzenetében Bush bejelentette, hogy megváltoztatja a Közel-Kelettel kapcsolatos politikát. Immár nem a stabilitásra, hanem a terrorizmust támogató renszerek felszámolására törekszik.^[forrás?] E beszédében nevezte Iránt, Irakot, és Észak-Koreát a "Gonosz tengelyé"-nek. Így beszélt:"E rendszerek súlyos és növekvő veszélyt képviselnek. Megfontoltak leszünk, de az idő nem nekünk dolgozik. Nem várhatom az újabb fordulatokat, amíg a veszély növekszik. Nem állhatok a helyemen, amíg a vész egyre közelít. Az Egyesült Államok nem fogja megengedni a világ legveszedelmesebb rendszereinek, hogy a világ legpusztítóbb fegyvereivel fenyegessenek bennünket!"} Szavait belföldön és külföldön egyaránt növekvő aggodalommmal fogadták.

Bush 2003. március 20-án úgy indította meg a támadást Irak ellen, hogy csak Nagy-Britannia fegyveres segítségére számíthatott. 1991-ben egy 750 000 fős koalíciós hadsereg támadt Irakra, amely mögött ott állt az ENSZ támogatása, 2003-ban azonban mindössze 250 000 katona harcolt a brit-amerikai hadseregben. E kisebb hadsereg gyorsan nyomult be az országba: április 9-én elesett Bagdad, 19-én Tikrit is, az utolsó jelentősebb város. Nagyobb területeket azonban ennyi katonával nem lehetett megszállni és tartósan pacifikálni.

Május 1-jén Bush hivatalosan bejelentette a harcok végét. Idáig minössze 122 amerikai és 33 brit katona esett el. Tömegpusztító fegyvereket nem találtak, Szaddam Husszein rendszere viszont egyetlen hónap alatt kártyavárként omlott össze, őt magát pedig december 13-án elfogták.

Bushnak az egész világ meglepetésére és az amerikai liberálisok nagy felháborodására sikerült megnyernie a 2004-es elnökválasztást. Egyesek szerint ebben ellenfele, a demokrata párti John Kerry is segítette őt, mert a háború miatt nem kritizálta eléggé a Bush-kormányzat tevékenységét. Talán a régi elv is felmerült: "Folyón való átkelés közben nem váltunk lovat." A többség nem akarta háborús helyzetben mással felváltani azt a vezetőt, akit a terrorizmus ellen folytatott világméretű harc irányítójának tekintett.

Bush átalakította a kormányát. Condoleezza Rice lett az ország első fekete asszonya, aki külügyminiszteri megbízást kapott. Dick Cheney alelnök maradt, bár egyre többen bírálták, mert megvetően bánt a Kongresszus tagjaival, s néha úgy viselkedett, mintha Bush miniszterelnöke lenne. 2006 februárjában, pedig nevetségessé vált, amikor egy vadászaton egy fürj helyett a 78 éves Harry Whittington ügyvédet találta telibe sörétes puskájával.

A második időszak minden elnök számára nehezebb volt az elsőnél. Bush népszerűsége is folyamatosan csökkent. Egyre többen kritizálták, mert a félelem felszításával kormányzott, mert rendőri intézkedések helyett nemzetközi háborúk kirobbanásával harcolt a terrorizmus ellen, s mert egyre kevésébé hallgatott bárkire is, aki nem tartozott tanácsadói legszűkebb csoportjáho.

2006. március 25-én Bush részt vett a washingtoni Kongresszus épületében rendezett rendezvényen, amelyen az 1848-as magyar forradalom emlékét idézéték fel. Valószínűleg nem kapott megfelelő tájékoztatást, mert beszédében az 1956-os magyar forradalom ötvenedik évfordulóját emlegette. Június 22-én feleségével, és Conoleezza Rice-szal Budapestre látogatott. Másnap vezető magyar politikiusokkal találkozott, s a Citadellán megemlékezett az 1956-os magyar forradalomról.

Ezen a tavaszon több nyugalmazott tábornok sürgette Donald Rumsfeld védelmi miniszter lemondását, akit felelősnek tartottak az irkai polgárháborús helyzet kialakulásáért. Többen is úgy vélték, hogy az iraki háború csak elvonja a figyelmet a tényleges terroristák, az al-Kaida elleni harcról. A nagyszabású belső védelmi intézkedések pedig meglehetősen hatástalannak bizonyultak: 2001 óta 80 000 arab és mohamedán vallású személyt vettek jegyzőkönyvbe, 8000-et vetettek alá vallatásnak, 5000-et őrizetbe is vettek, de egyetlen bűnöst sem találtak köztük. A kormányzat szerint több mint kétszáz ítélet született a terrorizmussal kapcsolatos perekben, a Washington Post 2005. június 12-i száma szerint viszont mindössze harminckilenc ítélet állt ténylegesen kapcsolatban a terrorizmussal.