Real Madrid CF:

A Real Madrid Club de Fútbol, rövidítve Real Madrid CF, a sajtóban legtöbbször egyszerűen Real Madrid, egy spanyol labdarúgóklub. A klubot 1902-ben alapították. Jelenleg a La Ligában játszanak. Alapításuk óta az összes szezont az első osztályban töltötték el, egyszer sem estek ki. A Real Madrid a legeredményesebb spanyol csapat 31 bajnoki címével és 17 kupagyőzelmével, emellett 9 alkalommal nyerték meg a Bajnokok Ligáját (BEK-et is beleszámítva), ami szintén rekord. ^[6]^[7]^[8] A csapat kétszer az UEFA-kupát is elhódította, így az összes európai kupagyőzelmek tekintetében is az első helyen áll (9 BL, 2 UEFA-kupa). ^[9]

Hazai mérkőzéseiket a 80 354 néző befogadására alkalmas Santiago Bernabéu stadionban játsszák. Eredeti mezszínük tiszta fehér, és 1947 óta otthoni mérkőzéseiket mindig fehér szerelésben játsszák.

A Real Madrid több spanyol labdarúgócsapattal rivalizál évtizedek óta, ezek például a szintén madridi Atlético vagy az FC Barcelona. Az Atlético elleni mérkőzéseket El Derbi madrileñónak, a Barcelona elleni találkozókat pedig El Clásicónak nevezik Spanyolországban. Ezeket a szokottnál is nagyobb érdeklődés kíséri.

A Harvard egyetem 2007-ben végzett kutatása szerint a Real a világ második legnagyobb és legdrágább, valamint a második legnagyobb bevétellel gazdálkodó klubja, költségvetése mintegy 350 millió euró, a klub összértéke pedig közel egymilliárd euró. ^[10]^[11] 2000. december 23-án a FIFA a 20. század legjobb csapata címet adományozta a királyi gárdának. ^[12]

A Real Madrid alapító tagja volt a FIFA-nak és az azóta már megszűnt G-14-nek, amely Európa 14 (2002-től 18) legbefolyásosabb labdarúgóklubját foglalta magában. ^[13] A Real a G-14 helyébe lépett Európai Klubszövetségben is alapító tag. ^[14]

Története

A labdarúgás Madridba az Institución Libre de Enseñanza egyetem tanárai és diákjai által jutott el, akik közül többen Nagy-Britanniában (Oxford és Cambridge) tanultak, így megismerkedhettek a játék alapjaival.^[3] Ez a klub 1900-ban kettévált, a New Foot-Ball de Madrid és a Club Español de Madrid léptek a Footbal Club Sky helyébe. Utóbbi klubból 1902. március 30-án jött létre a Madrid Football Club, a Real Madrid közvetlen elődje. ^[15] Mindössze három évvel alapítása után a Madrid FC megnyerte első rangosabb serlegét, miután legyőzte az Athletic Bilbaót a spanyol kupa döntőjében. ^[3]

A csapat 1912-ig csak kisebb pályákon játszott, ekkor költöztek első nagyobb stadionjukba, a Campo de O'Donnell-be. ^[16] 1920-ban, XIII Alfonz király a Real (királyi) jelzőt adományozta a klubnak, így a hivatalos neve Real Madrid CF lett. ^[17]

1929-ben, a spanyol labdarúgó-bajnokság első szezonjában a Real Madrid egészen a szezon utolsó mérkőzéséig az első helyen állt, ám mivel az utolsó fordulóban vereséget szenvedett az Athletic Bilbao vendégeként, a bajnoki címet végül az FC Barcelona nyerte, a Real pedig a második helyen végzett, mindössze 1 ponttal a katalán csapat mögött. ^[18] A Real első bajnoki címét az 1931–32-es szezonban szerezte. A következő szezonban ismét az első helyen végeztek, az Athletic Bilbao után a második duplázó csapat lett az országban. ^[19]

A klub elnöke 1945-ben a klub stadionjának későbbi névadója, Santiago Bernabéu Yeste lett.^[20]^[21] Elnöksége alatt felújították a Santiago Bernabéu stadiont (ekkor még Estadio Chamartín) és a klub korábbi edzőkomplexumát, a Ciudad Deportivát is. Az 50-es évek elején kialakította a klub mai arculatát, miszerint főleg külföldi világklasszis játékosokra építi csapatát. 1955-ben a L'Équipe újságírója, Gabriel Hanot ötletéből, Sebes Gusztáv segítségével Bernabéu megalapította a BEK-et, amely ma Bajnokok Ligája néven ismert. ^[22] Az újonnan alakult sorozatban a Real Madrid sokáig egyeduralkodó volt, ugyanis 1956 és 1960 között zsinórban megnyerte az első öt kiírást. Ezek közül az egyik legemlékezetesebb döntő az 1960-as volt, amikor a Hampden Parkban, több mint százezer néző előtt 7–3-ra győzték le az Eintracht Frankfurt együttesét, Puskás 4, Di Stéfano 3 góljával. ^[21] Amikor a Real ötödször is megnyerte a sorozatot, megkapta az eredeti serleget. ^[23] A Real hatodik BEK-győzelmét 1966-ban aratta a Partizan Beograd 2–1-es legyőzésével. A csapat ekkor főleg spanyol játékosokra épült, becenevük a Ye-yé volt. ^[24] Ez a csapat az 1966-os győzelem mellett kétszer (1962, 1964) döntőt is játszhatott.

A 70-es években a Real Madrid összesen 5 bajnoki címet és 3 kupagyőzelmet szerzett. 1971-ben a Real KEK-döntőt játszhatott a Chelsea ellen, amelyet újrajátszás után az angol klub nyert meg 2–1-re. ^[25] 1978-ban, miközben zajlott a világbajnokság, elhunyt Santiago Bernabéu. A FIFA Bernabéu tiszteletére háromnapos gyászszünetet rendelt el a világbajnokságon. ^[26] Szintén Bernabéu emlékére, 1979-ben a Real Madrid megalapította a Santiago Bernabéu-trófeát, melyet minden nyáron, a szezon kezdete előtt adnak át.

A 80-as évek elején a Real Madrid egy kisebb hullámvölgyben volt, egészen addig, amíg fel nem nőtt egy főleg saját nevelésű játékosokra épülő generáció. ^[27] Egy spanyol újságíró, Julio César Iglesias a csapatnak az egyik játékos, Emilio Butragueño beceneve után a Quinta del Buitre (szabad fordításban „keselyűsereg”) nevet adta a csapatnak. A csapat gerincét adó további játékosok: Manolo Sanchís, Martín Vázquez, Míchel és Miguel Pardeza. ^[28] Ez a csapat, bár Pardeza 1986-ban a Real Zaragozához távozott, egyike lett Spanyolország és Európa legeredményesebb csapatainak. A klub a 80-as évek második felében kétszer nyerte meg az UEFA-kupát (1985-ben a Videoton ellen), ötször a bajnokságot, és háromszor a spanyol szuperkupát is sikerült elhódítania. ^[28]

A 90-es évek elején a „Quinta del Buitre” feloszlott, mivel Vázquez, Butragueño és Míchel is elhagyta a klubot. 1996-ban az akkori elnök, Lorenzo Sanz Fabio Capellot ültette a Real kispadjára. Bár csak egy szezonon keresztül irányította a csapatot, bajnoki címet ünnepelhettek, és 32 év szünet után a Real Madrid ismét megnyerte a Bajnokok Ligáját, miután Predrag Mijatović góljával legyőzték a Juventust. Capello után a holland Jupp Heynckes érkezett a Real Madrid kispadjára. Vele 2000-ben ismét megnyerték a BL-t, ekkor a Valenciát győzték le 3–0-ra. ^[6]^[29]

2000 júliusában Florentino Pérezt választották meg a klub új elnökének. ^[30] Első jelentősebb intézkedése elnökként Luis Figo megszerzése volt. ^[31] Az ő elnöksége alatt nagyon sok pénzt költöttek játékosvásárlásra (Zinédine Zidane 75 millió euróért történő megvásárlása egészen 2009-ig rekord volt), és létrejött egy főleg nemzetközi sztárokra (Figo, Zidane, Ronaldo, Raúl, Roberto Carlos, Beckham) épülő csapat, a „Galaktikusok”. Bár egy-egy alkalommal megnyerték a bajnokságot és a Bajnokok Ligáját is, a klub elvárásaihoz képest ez egy viszonylag sikertelen időszak volt, ugyanis a 2003-as bajnoki címtől egészen 2006-ig a gárda egyetlen trófeát sem tudott nyerni. ^[32]

2006 nyarán a frissen megválasztott elnök, Ramón Calderón Fabio Capellot szerződtette edzőnek, sportigazgatónak pedig a klub korábbi játékosát, Predrag Mijatovićot nevezte ki. ^[6] 2007-ben a klub négy év után ismét bajnoki címet ünnepelhetett. Capello munkájára az újbóli bajnoki cím ellenére ismét nem számított a klub, helyére a klub korábbi játékosa, a német Bernd Schuster került. ^[33] A 2007–2008-as szezont, immár Schusterrel, ismét az első helyen fejezték be, így 18 év után sikerült ismét egymás után két bajnoki címet szerezniük. A 2008/2009-es szezonban már korántsem úgy kezdték az idényt a blancók ahogyan azt elvárták volna a drukkereik. Fájó vereségekbe szaladtak bele és egyszerűen nem tudtak talpra állni. Ennek hatására a vezetőség úgy döntött, hogy meneszti a csapat vezetőedzőjét, Bernd Schustert, és helyére a Sevilla korábbi sikertrénerét Juande Ramost nevezi ki. Kinevezése 2008.december. 9-től a szezon végéig tart, az eredmények függvényében azonban hosszabbításra van lehetőség.^[34]

2009. május 14-én ismét Florentino Pérez lett a klub elnöke. Terveiben szerepel egy új „galaktikusok” létrehozása, melyre előzetesen 300 millió eurót szán. Első komolyabb intézkedése a vezetőedzőt illetően történt, Juande Ramos helyett Manuel Pellegrinit szerződtette. Nem sokkal később a Real Madrid megszerezte a már régóta a kívánságlistájukon szereplő Kakát 65 millió euróért. ^[35]^[36] Később leigazolta Cristiano Ronaldót ^[37]^[38], Raúl Albiolt ^[39]^[40] és Karim Benzemát is. ^[41] Cristiano Ronaldo 94 millió eurós vételárával megdöntötte Zidane korábbi, 75 millió eurós csapatváltását, szintén Pérez állított fel, előző elnöki ciklusa alatt.

A klub himnusza

A centenáriumi himnusz

Címer

A Real Madrid legelső címere a maihoz képest még elég egyszerű volt. A címerben fehér alapon a klub nevének rövidítése (MCF – Madrid Club de Fútbol) szerepelt egyéni elrendezésben. Az első változtatást akkor eszközölték, amikor úgy döntöttek, hogy a kezdőbetűk egy körben szerepeljenek. ^[42] Bár ez volt a klub címere egészen az 1920-as évek végéig, a sportklubokra vonatkozó akkori rendelkezés szerint a hivatalos mérkőzéseken olyan címert kellett használni, amiben szerepel a város jelképe.

1920-ban a klub megkapta a spanyol királytól a Real (királyi) előtagot, így a klub neve Real Madrid Club de Fútbol-ra változott. Ezután a spanyol korona is belekerült a címerbe. ^[42]^[43] A Franco-diktatúra idején, amikor Spanyolországban köztársaság volt, az összes spanyol labdarúgócsapatnak, így a Real Madridnak is el kellett távolítaniuk a nevükből a királyi jelzőt, címerükből pedig a koronát. A Real azonban, mivel a rezsim támogatását élvezte, még a köztársaság ideje alatt újra használhatta a királyi szimbólumokat. ^[19]

A klub címere a jelenlegi formát 1941-ben nyerte el, a betűk ekkor kaptak arany színezést, végleg visszakerült a címerre a spanyol királyi korona, a betűk hátterébe pedig keresztben egy lila csík került, ami Kasztíliát szimbolizálja. Ezt követően csak kisebb változtatások történtek, 2001-ben például megvastagították az arany motívumokat a címerben, valamint a kör egy vékony, tengerkék szegélyt kapott. ^[20]^[42]

Mezszínek

A Real Madrid alapítása után még teljesen fehér mezben játszott, de még ugyanebben az évben, 1902-ben egy kék csík is rákerült a felsőre keresztben, és a maival ellentétben sötétkék sportszárban játszottak. ^[7]^[44]^[45] A kék csíkkal ellátott mez egy angol csapat, a Corinthian FC mezéről lett mintázva. Szintén 1902-ben, a sötétkék sportszárat feketére cserélték. Az 1940-es évek elején az akkori edző ismét változtatott a csapat mezén, a hátuljára számok kerültek, a mez elején, bal felső sarokban pedig felkerült a klub címere. 1947 november 23-án, egy Atlético Madrid elleni mérkőzésen a Real Madrid lett az első spanyol csapat, akinek játékosai számozott mezben léptek pályára. ^[46]

A Real Madrid idegenbeli meze teljesen fekete, de lehet még teljesen lila is. A mezeket 1998 óta az Adidas gyártja a csapatnak, a multinacionális céggel jelenleg is tart a szerződés. ^[47]^[48] A klub első mezszponzora a Zanussi volt, a logójuk 1982-től 1985-ig szerepelt a csapat mezén. Ezután 1992-ig a Parmalat volt a csapat főszponzora. Ezt követően, 2001-ig a Teka logója szerepelt a klub mezén. ^[49]^[50] A Teka logójának helyére egy szezon erejéig a klub hivatalos weboldalának címe, a realmadrid.com került, reklámozandó az oldalt. Ezután 2006-ig a Siemens volt a Real Madrid legfőbb támogatója. A Real következő mezszponzora egy szezonra a BenQ elektronikai cég volt. ^[51] A legfőbb szponzor jelenleg a bwin.com. ^[52]^[53]

Gyártók, mezszponzorok

Stadion

A klub alapítása után sokáig kisebb pályákon játszott, első nagyobb stadionjuk az 1912-ben átadott Campo de O'Donnell volt. Ez 11 évig maradt a Real hazai pályája. A korábbi egyszerű labdarúgópálya az utolsó években, amikor a Madrid ott játszott, már körülbelül hatezer néző befogadására is alkalmas volt. ^[54] Ezt követően egy nyolcezer néző befogadására alkalmas stadionban, a Campo de Ciudad Lineal-ban játszottak. Ennek a stadionnak a nyitómeccsén négyezer (egyes feltételezések szerint nyolcezer) néző vett részt. ^[54] Következő stadionjuk az Estadio Chamartín volt, amelyben már 22 500 néző foglalhatott helyet. A munkálatok 500 ezer pesetába kerültek, amit a korábbi játékos, Carlos López-Quesada, valamint az elnök, Pedro Parages és az igazgatósági tagok, José de la Pena, valamint Bernardo Menéndez finanszíroztak. ^[54] A stadionnak nem volt hivatalos neve, de az emberek elsősorban Chamartínként említették, és később is így szerepelt mindenhol. ^[54] Az első mérkőzést ebben a stadionban 1923. május 17-én vívták, a barátságos meccsen a Newcastle volt az ellenfél. A Real itt ünnepelhette első bajnoki címét. ^[18] Az 1943-ban megválasztott elnök, Santiago Bernabéu Yeste egy idő után úgy gondolta, ez már nem elég nagy a klub ambícióihoz, és új stadiont építtetett. A ma a Bernabéu nevét viselő stadion ^[21]^[55] 1947. december 14-én készült el. ^[20]^[56]

A Bernabéu stadion befogadóképessége sokszor változott, 1953-ban például akár 120 ezren is elfértek a stadionban. ^[57]^[58] Ezután a stadiont a biztonsági okok miatt átépítették, és fokozatosan egyre kevesebb néző befogadására volt alkalmas. Az UEFA előírása, miszerint a BL-meccseket nem rendezhetik olyan stadionban, ahol állóhelyek is vannak, a stadiont 1999-ben ismét átalakították. ^[57] Jelenlegi formáját 2003-ban nyerte el, az akkori, közel 5000 férőhelyes bővítés után a stadionban jelenleg 80 354 fő foglalhat helyet. ^[59]

Statisztikák és rekordok

A Real Madrid játékosai közül a legtöbb mérkőzésen Raúl lépett pályára,összesen 714 mérkőzést játszott le a Királyi Gárdában 1994 és 2009 között. ^[61] második helyen Santillana áll 643 lejátszott mérkőzéssel. A kapusok között a jelenleg is aktív Iker Casillas a csúcstartó 454 fellépéssel. A klub legtöbbszörös válogatott játékosa a portugál Luís Figo, aki 127 alkalommal szerepelt a portugál válogatottban (ebből 47-szer a Real Madrid játékosaként). ^[62]

A Real Madrid legeredményesebb gólszerzője a klub jelenlegi csapatkapitánya, Raúl, aki 1994-től eddig 309 alkalommal talált be az ellenfelek kapujába. Második helyen, 307 találattal a klub tiszteletbeli elnöke, Alfredo Di Stéfano áll. ^[63] A BL-ben is Raúl vezeti az összetett góllövőlistá, 64 találattal A korábbi rekorder Di Stéfano volt 49 góllal. A spanyol játékos a bajnokságban 216 gólt szerzett, ezzel ebben az összevetésben is az első helyen áll, itt holtversenyben Di Stéfanoval. ^[64]

A Real Madrid legmagasabb hivatalos nézőszáma 83 329, egy 2006-os kupamérkőzésen voltak ennyien a lelátókon. A stadion jelenleg 80 354 néző befogadására alkalmas. ^[65] A 2007–2008-as szezonban az átlagnézőszám 76 234 volt, a legmagasabb az európai labdarúgó-bajnokságokban. ^[66] A klub több rekordot tart Spanyolországon belül is, többek között ők nyerték a legtöbb bajnoki címet (31), és a legtöbb egymás után megszerzett bajnoki cím (1960 és 1965, valamint 1985 és 1990 között sorozatban öt megszerzett bajnoki cím). ^[67] 121 győztesen megvívott otthoni mérkőzése (1957. február 17. és 1965. március 7. között) szintén rekord, nemcsak Spanyolországban, hanem az egész világon is. ^[68]

A klub nyerte meg legtöbbször, összesen kilenc alkalommal a BEK-et (később Bajnokok Ligája). A legtöbb elődöntős mérkőzésen (21) is a Real szerepelt. ^[69] A BL összesített góllövőlistáját 64 találattal a klub jelenlegi csapatkapitánya, Raúl vezeti. A második helyen szintén a klub játékosa, Ruud van Nistelrooy áll, 60 találattal. A Real Madrid legdrágább vétele Cristiano Ronaldo volt,akit 2009 nyarán igazoltak 94 millió euróért a Manchester Unitedtől.A klub történetének második legdrágább átigazolása Zinédine Zidane 75 millió euróért,a harmadik helyen Kaká áll 74 millióért. ^[7]^[70] A klub legdrágábban eladott játékosa Robinho volt, akiért a Manchester City 2008-ban 42 millió eurót fizetett. ^[71]

Élvonalbeli bajnoki szereplések

A Real Madrid a 2009-10-es szezont is beleértve a 79. alkalommal, megszakítás nélkül vesz részt a spanyol labdarúgó-bajnokság küzdelmeiben. Ebből 31 alkalommal szerezte meg a bajnoki címet, amivel a bajnokság csúcstartója. Ezzel jelentősen megelőzi a bajnokság második legeredményesebb csapatát az FC Barcelona együttesét, mely 18 bajnokságot nyert meg. A klub legszebb és legeredményesebb periódusa az 1956-tól 1969-ig terjedő időszakra esik, ekkor 10 bajnoki címet és 3 ezüstérmet szerzett a csapat.^[72]

*A spanyol polgárháború miatt a bajnokság szünetelt a következő szezonokban: 1936–37, 1937–38 és 1938–39

Nemzetközi szereplés

A Real Madrid eddig 9 alkalommal nyerte meg a BEK-et (később Bajnokok Ligája), ami rekord. A klub játékosai közül a legtöbb gólt a jelenleg is aktív Raúl szerezte, jelenleg 64 gólnál tart. A második helyen szintén egy Real-játékos, a holland Ruud van Nistelrooy áll.

A Real Madrid CF összes nemzetközi kupamérkőzése

A táblázat a jobb oldali szövegre kattintva nyitható/csukható

Szezon	Kupa	Forduló	Ellenfél	Eredmény
1955–56	BEK	nyolcaddöntő	Servette FC	2–0, 5–0
		negyeddöntő	Partizan Beograd	4–0, 0–3
		elődöntő	AC Milan	4–2, 1–2
		döntő	Stade de Reims	4–3
1956–1957	BEK	nyolcaddöntő	Rapid Wien	4–2, 1–3, 2–0
		negyeddöntő	OGC Nice	3–0, 3–2
		elődöntő	Manchester United FC	3–1, 2–2
		döntő	ACF Fiorentina	2–0
1957–1958	BEK	nyolcaddöntő	Royal Antwerp FC	2–1, 3–1
		negyeddöntő	Sevilla FC	8–0, 2–2
		elődöntő	Vasas SC	4–0, 0–2
		döntő	AC Milan	3–2
1958–1959	BEK	nyolcaddöntő	Beşiktaş JK	2–0, 1–1
		negyeddöntő	Wiener Sport-Club	0–0, 7–1
		elődöntő	Atlético Madrid	2–1, 0–1, 2–1
		döntő	Stade de Reims	2–0
1959–1960	BEK	nyolcaddöntő	Jeunesse Esch	7–0, 5–2
		negyeddöntő	OGC Nice	2–3, 4–0
		elődöntő	FC Barcelona	3–1, 3–1
		döntő	Eintracht Frankfurt	7–3
1960–1961	BEK	nyolcaddöntő	FC Barcelona	2–2, 1–2
1961–1962	BEK	selejtező	Vasas SC	2–0, 3–1
		nyolcaddöntő	Boldklubben 1913	3–0, 9–0
		negyeddöntő	Juventus FC	1–0, 0–1, 3–1
		elődöntő	Standard Liège	4-0, 2-0
		döntő	SL Benfica	3–5
1962–1963	BEK	selejtező	RSC Anderlecht	3–3, 0–1
1963–1964	BEK	selejtező	Rangers FC	1–0, 6–0
		nyolcaddöntő	Dinamo Bukarest	3–1, 5–3
		negyeddöntő	AC Milan	4–1, 0–2
		elődöntő	FC Zürich	2–1, 6–0
		döntő	Internazionale	1-3
1964–1965	BEK	selejtező	Boldklubben 1909	5–2, 4–0
		nyolcaddöntő	Dukla Praha	4–0, 2–2
		negyeddöntő	SL Benfica	1–5, 2–1
1965–1966	BEK	selejtező	Feyenoord	1–2, 5–0
		nyolcaddöntő	Kilmarnock FC	2–2, 5–1
		negyeddöntő	RSC Anderlecht	0–1, 4–2
		elődöntő	Internazionale	1–0, 1–1
		döntő	Partizan Beograd	2–1
1966–1967	BEK	nyolcaddöntő	TSV 1860 München	0–1, 3–1
		negyeddöntő	Internazionale	0–1, 0–2
1967–1968	BEK	selejtező	AFC Ajax	1–1, 2–1
		nyolcaddöntő	Hvidovre IF	2–2, 4–1
		negyeddöntő	AC Sparta Praha	3–0, 1–1
		elődöntő	Manchester United FC	0–1, 3–3
1968–1969	BEK	selejtező	AEL Limasszol	6–0, 6–0
		nyolcaddöntő	Rapid Wien	0–1, 2–1
1969–1970	BEK	selejtező	Olympiakos Nicosia	8–0, 6–1
		nyolcaddöntő	Standard Liège	0–1, 2–3
1970–1971	KEK	1. forduló	Hibernians FC	0–0, 5–0
		nyolcaddöntő	FC Wacker Innsbruck	0-1, 2–0
		negyeddöntő	Cardiff City FC	0–1, 2–0
		elődöntő	PSV Eindhoven	0–0, 2–1
		döntő	Chelsea FC	1–1, 1–2
1971–1972	UEFA-kupa	1. forduló	FC Basel	2–1, 2–1
		2. forduló	PSV Eindhoven	3–1, 0–2
1972–1973	BEK	1. forduló	ÍB Keflavík	3–0, 1–0
		nyolcaddöntő	FC Argeş Piteşti	1–2, 3–1
		negyeddöntő	Dinamo Kijiv	0–0, 3–0
		elődöntő	AFC Ajax	1–2, 0–1
1973–1974	UEFA-kupa	1. forduló	Ipswich Town FC	0–1, 0–0
1974–1975	KEK	1. forduló	Fram Reykjavík	2–0, 6–0
		nyolcaddöntő	FK Austria Wien	3–0, 2–2
		negyeddöntő	FK Crvena Zvezda	1–2, 2–2
1975–1976	BEK	1. forduló	Dinamo Bukarest	4–1, 0–1
		nyolcaddöntő	Derby County FC	1–4, 5–1
		negyeddöntő	Borussia Mönchengladbach	2–2, 1–1
		elődöntő	FC Bayern München	1–1, 0–2
1976–1977	BEK	1. forduló	Stal Mielec	2–1, 1–0
		nyolcaddöntő	Club Brugge	0–0, 0–2
1978–1979	BEK	1. forduló	Progrès Niedercorn	5–0, 7–0
		nyolcaddöntő	Grasshopper-Club Zürich	3–1, 0–2
1979–1980	BEK	1. forduló	Levszki-Szpartak	1–0, 2–0
		nyolcaddöntő	FC Porto	1–2, 1–0
		negyeddöntő	Celtic FC	0–2, 3–0
		elődöntő	Hamburger SV	0–0, 1–5
1980–1981	BEK	1. forduló	Limerick United	2-1, 5-1
		nyolcaddöntő	Budapesti Honvéd	1–0, 2–0
		negyeddöntő	FK Szpartak Moszkva	0–0, 2–0
		elődöntő	Internazionale	2-0, 0-1
		döntő	Liverpool FC	0–1
1981–1982	UEFA-kupa	1. forduló	Tatabányai Bányász	1–2, 1–0
		2. forduló	Carl Zeiss Jena	3–2, 0–0
		nyolcaddöntő	Rapid Wien	1–0, 0–0
		negyeddöntő	1. FC Kaiserslautern	3–1, 0–5
1982–1983	KEK	1. forduló	FC Baia Mare	0–0, 5–2
		nyolcaddöntő	Újpesti Dózsa	3–1, 1–0
		negyeddöntő	Internazionale	1–1, 2–1
		elődöntő	FK Austria Wien	2–2, 3–1
		döntő	Aberdeen FC	1–2
1983–1984	UEFA-kupa	1. forduló	AC Sparta Praha	2–3, 1–1
1984–1985	UEFA-kupa	1. forduló	FC Wacker Innsbruck	5–0, 0–2
		2. forduló	NK Rijeka	1–3, 3–0
		nyolcaddöntő	RSC Anderlecht	0–3, 6–1
		negyeddöntő	Tottenham Hotspur FC	1–0, 0–0
		elődöntő	Internazionale	0–2, 3–0
		döntő	Videoton SC	3–0, 0–1
1985–1986	UEFA-kupa	1. forduló	AEK Athén	0–1, 5–0
		2. forduló	Csernomorec Odessza	2–1, 0–0
		nyolcaddöntő	Borussia Mönchengladbach	1–5, 4–0
		negyeddöntő	Neuchâtel Xamax FC	3–0, 0–2
		elődöntő	Internazionale	1–3, 5–1
		döntő	1. FC Köln	5–1, 0–2
1986–1987	BEK	1. forduló	BSC Young Boys	0–1, 5–0
		nyolcaddöntő	Juventus FC	1–0, 0–1 (11-esekkel)
		negyeddöntő	FK Crvena Zvezda	2–4, 2–0
		elődöntő	FC Bayern München	1–4, 1–0
1987–1988	BEK	1. forduló	SSC Napoli	2–0, 1–1
		nyolcaddöntő	FC Porto	2–1, 2–1
		negyeddöntő	FC Bayern München	2–3, 2–0
		elődöntő	PSV Eindhoven	1–1, 0–0
1988–1989	BEK	1. forduló	Moss FK	3–0, 1–0
		nyolcaddöntő	Górnik Zabrze	1–0, 3–2
		negyeddöntő	PSV Eindhoven	1–1, 2–1
		elődöntő	AC Milan	1–1, 0–5
1989–1990	BEK	1. forduló	Spora Luxemburg	3–0, 6–0
		nyolcaddöntő	AC Milan	0–2, 1–0
1990–1991	BEK	1. forduló	Odense BK	4–1, 6–0
		nyolcaddöntő	FC Swarovski Tirol	9–1, 2–2
		negyeddöntő	FK Szpartak Moszkva	0–0, 1–3
1991–1992	UEFA-kupa	1. forduló	ŠK Slovan Bratislava	2–1, 1–1
		2. forduló	FC Utrecht	3–1, 1–0
		nyolcaddöntő	Neuchâtel Xamax FC	0–1, 4–0
		negyeddöntő	SK Sigma Olomouc	1–1, 1–0
		elődöntő	Torino Calcio	2–1, 0–2
1992–1993	UEFA-kupa	1. forduló	Politehnica Timişoara	1–1, 4–0
		2. forduló	FK Torpedo Moszkva	5–2, 2–3
		nyolcaddöntő	Vitesse	1–0, 1–0
		negyeddöntő	Paris Saint-Germain	3–1, 1–4
1993–1994	KEK	1. forduló	FC Lugano	3–0, 3–1
		nyolcaddöntő	FC Tirol Innsbruck	1–1, 3–0
		negyeddöntő	Paris Saint-Germain	0–1, 1–1
1994–1995	UEFA-kupa	1. forduló	Sporting CP	1–0, 1–2
		2. forduló	FK Gyinamo Moszkva	2–2, 4–0
		nyolcaddöntő	Odense BK	3–2, 0–2
1995–1996	Bajnokok Ligája	csoportkör	AFC Ajax	0–1, 0–2
		csoportkör	Grasshopper-Club Zürich	2–0, 2–0
		csoportkör	Ferencvárosi TC	6–1, 1–1
		negyeddöntő	Juventus FC	1–0, 0–2
1997–1998	BL	csoportkör	Rosenborg BK	4–1, 0–2
		csoportkör	FC Porto	2–0, 4–0
		csoportkör	Olimbiakósz	5–1, 0–0
		negyeddöntő	Bayer 04 Leverkusen	1–1, 3–0
		elődöntő	Borussia Dortmund	2–0, 0–0
		döntő	Juventus FC	1–0
1998–1999	BL	csoportkör	Internazionale	2–0, 1–3
		csoportkör	FK Szpartak Moszkva	1–2, 2–1
		csoportkör	SK Sturm Graz	6–1, 1–5
		negyeddöntő	Dinamo Kijiv	1–1, 0–2
1999–2000	BL	Első csoportkör	Olimbiakósz	3–3, 3–0
		első csoportkör	Molde FK	4–1, 1–0
		első csoportkört	FC Porto	3–1, 1–2
		második csoportkör	Dinamo Kijiv	2–1, 2–2
		második csoportkör	Rosenborg BK	3–1, 1–0
		második csoportkör	FC Bayern München	2–4, 1–4
		negyeddöntő	Manchester United FC	0–0, 3–2
		elődöntő	FC Bayern München	2–0, 1–2
		döntő	Valencia CF	3–0
2000–2001	BL	első csoportkör	Sporting CP	2–2, 4–0
		első csoportkör	FK Szpartak Moszkva	1–0, 0–1
		első csoportkör	Bayer 04 Leverkusen	3–2, 5–3
		második csoportkör	Leeds United AFC	2–0, 3–2
		második csoportkör	RSC Anderlecht	4–1, 0–2
		második csoportkör	SS Lazio	3–2, 2–2
		negyeddöntő	Galatasaray SK	2–3, 3–0
		elődöntő	FC Bayern München	0–1, 1–2
2001–2002	BL	Első csoportkör	AS Roma	2–1, 1–1
		Első csoportkör	FK Lokomotyiv Moszkva	4–0, 1–2
		Első csoportkör	RSC Anderlecht	4–1, 2–0
		második csoportkör	AC Sparta Praha	3–2, 3–0
		második csoportkör	Panathinaikósz	3–0, 2–2
		második csoportkör	FC Porto	1–0, 2–1
		negyeddöntő	FC Bayern München	1–2, 2–0
		elődöntő	FC Barcelona	2–0, 1–1
		döntő	Bayer 04 Leverkusen	2–1
2002–2003	BL	első csoportkör	AS Roma	3–0, 0–1
		első csoportkört	KRC Genk	6–0, 1–1
		első csoportkör	AEK Athén	3–3, 2–2
		második csoportkör	AC Milan	0–1, 3–1
		második csoportkör	FK Lokomotyiv Moszkva	2–2, 1–0
		második csoportkört	Borussia Dortmund	2–1, 1–1
		negyeddöntő	Manchester United FC	3–1, 3–4
		elődöntő	Juventus FC	2–1, 1–3
2003–2004	BL	csoportkör	Olympique Marseille	4–2, 2–1
		csoportkör	FC Porto	3–1, 1–1
		csoportkör	FK Partizan	1–0, 0–0
		nyolcaddöntő	FC Bayern München	1–1, 1–0
		negyeddöntő	AS Monaco	4–2, 1–3
2004–2005	BL	3. selejtezőkör	Wisła Kraków	2–0, 3–1
		csoportkör	Bayer 04 Leverkusen	0–3, 1–1
		csoportkör	AS Roma	4–2, 3–0
		csoportkör	Dinamo Kijiv	1–0, 2–2
		nyolcaddöntő	Juventus FC	1–0, 0–2
2005–2006	BL	csoportkör	Olympique Lyonnais	0–3, 1–1
		csoportkör	Olimbiakósz	2–1, 1–2
		csoportkört	Rosenborg BK	4–1, 2–0
		nyolcaddöntő	Arsenal FC	0–1, 0–0
2006–2007	BL	csoportkör	Olympique Lyonnais	0–2, 2–2
		csoportkör	Steaua Bukarest	4–1, 1–0
		csoportkör	Dinamo Kijiv	5–1, 2–2
		nyolcaddöntő	FC Bayern München	3–2, 1–2
2007–2008	BL	csoportkör	SV Werder Bremen	2–1, 2–3
		csoportkör	SS Lazio	2–2, 3–1
		csoportkör	Olimbiakósz	4–2, 0–0
		nyolcaddöntő	AS Roma	1–2, 1–2
2008–2009	BL	csoportkör	Juventus FC	1–2, 0–2
		csoportkör	FK Zenyit Szankt-Petyerburg	2–1, 3–0
		csoportkör	FK BATE Bariszav	2–0, 1–0
		nyolcaddöntő	Liverpool FC	0–1, 0-4

Szurkolók, rivalizálások

A hazai mérkőzéseken az ülőhelyek nagy része a bérletesek részére van fenntartva, akiknek létszáma évek óta 60 000 felett van. ^[1] Ahhoz, hogy valaki bérlethez juthasson, klubtagnak (socio) kell lennie. Világszerte több mint 1800 hivatalos, a klub által is elismert rajongói klub (peña) van.

A klubnak szerte a világon több milliós rajongótábora van, akik több klubbal is rivalizálnak. Ezek közül a legismertebb az Barcelonával való rivalizálás. ^[73] A szurkolók egy csoportja, az Ultras Sur ismert szélsőjobboldali nézeteiről. Ez a szurkolói csoport jó viszonyt ápol az SS Lazio Irriducibili nevű csoportjával. Az Ultras Surt játékosokkal történt incidensek után többször vizsgálta már az UEFA. ^[74]^[75]

El Clásico

A Real Madrid egyik legnagyobb riválisa az FC Barcelona. A két klub rivalizálásának politikai okai is vannak, az ellentét legjobban a Franco-érában jelentkezett. Mivel a Real Madrid a Franco-rezsim támogatását élvezte, Katalónia pedig önállóságot követelt magának, a klub egyfajta fellegvár lett a politikai harcokban.^[76]^[77] Azokat a játékosokat, akik az egyik klubtól igazoltak a másikhoz, különösen nem szerették az ellenfél szurkolói. A leghírhedtebb eset Luís Figóval történt, aki 2000-ben igazolt a katalán klubtól a Real Madridhoz: egy 2002. évi egymás elleni mérkőzésen, mikor Figo szögletet készült elvégezni, a katalán klub szimpatizánsai többek között egy malacfejet dobtak a játékos irányába. A Barcelona az eset után 4000 eurós büntetést kapott. ^[78]^[79] Korábban Alfredo Di Stéfano volt a Barcelona szurkolói által legjobban utált játékos, mivel a Real Madrid és a Barcelona egyaránt megpróbálta leigazolni a játékost. Di Stéfano végül a Real játékosa lett, és később a csapat egyik húzóemberévé vált. ^[80] Mivel a 2 klub a két legeredményesebb csapat Spanyolországban, és szinte mindig mindketten esélyesek a bajnoki címre, így az ellentét időről időre folyamatosan kiújul.A legújabb vandál tette a Barca drukkereinek 2009 nyarán történt,igaz,ezért részben a sértett is okolható:2009 nyarán a Barcelona bemutatta legújabb leigazolt sztárjátékosát Zlatan Ibrahimovicot a Nou Campban,és erre egy real-drukker is elment.A katalán szurkolók megverték,majd a mezét fölgyújtották.

El derbi madrileño

A Real Madrid legközelebbi „szomszédja” a szintén madridi Atlético, és szintén a Real egyik legnagyobb riválisa. Bár a klubot baszk diákok alapították 1903-ban, a klubhoz több, a Realtól elküldött tag is csatlakozott, innen az ellentét oka. További ellentétre adott okot, hogy korábban a Real Madrid szurkolói főleg a középosztályból, míg az Atléticoé leginkább a munkásosztályból kerültek ki, de az ebből adódó ellentét mára már szinte teljesen eltűnt. A két csapat először 1929. február 21-én játszott egymás ellen a bajnokságban. Az első hivatalos el derbi madrileño-n a Real nyert 2–1-re. ^[18] A két csapat nemzetközi mérkőzésen először az 1958–1959-es BEK elődöntőjében találkozott, ahol az első meccset 2–1-re a Real, míg a visszavágót 1–0-ra az Atlético nyerte. Újrajátszás után a Real Madrid jutott tovább. A következő két évben viszont a Real kétszer is kikapott fontos meccseken az Atléticótól, 1960-ban és 1961-ben is ez a két csapat játszotta a spanyol kupa döntőjét.

1961-től egészen az 1980-as évekig, amikor a Real Madrid dominált a bajnokságban, a kisebbik madridi klub volt a Real egyik legkomolyabb ellenfele, a Real mellett ők voltak a legsikeresebb csapat, 1966-ban, 1970-ben, 1973-ban 1977-ben is bajnoki címet tudtak szerezni. 1965-ben az Atlético szakította meg a királyi gárda nyolc éves otthoni veretlenségi sorozatát. ^[81] Utolsó fontosabb mérkőzésük a 2002–2003-as szezonban volt, amikor az egymás elleni meccs a bajnoki címről döntött. A Real végül simán, 4–0-ra nyert.^[82]

Játékoskeret

Jelmagyarázat: GK (Goalkeeper) = kapus; DF (Defender) = hátvéd; MF (Midfielder) = középpályás; FW (Forward) = csatár.

Csapatkapitányok

Ismertebb játékosok

A klub világbajnok labdarúgói

A klub Európa-bajnok labdarúgói

Híresebb vezetőedzők

A csapatnak megalapítása óta 41 vezetőedzője volt. Az első az angol Arthur Johnson, aki 10 évig volt a Real Madrid vezetőedzője, ezalatt ötször nyerték meg a Király-kupát. A legtovább Miguel Muñoz volt a klub vezetőedzője, 1960 és 1974 között összesen 604 mérkőzésen ülhetett le a kispadra. A győzelmeket számolva a legsikeresebb edző Luis Carniglia volt, aki a Real edzőjeként mérkőzéseinek 69,81 százalékát megnyerte, míg a legkevésbé sikeres Jacinto Quincoces, aki „mindössze” 37,21 százalékát nyerte meg mérkőzéseinek.

Ebben a táblázatban csak azok a vezetőedzők szerepelnek, akik legalább 1 trófeát nyertek a klubbal. ^[84]^[85]

Elnökök

A klubnak alapítása óta 16 elnöke volt, mind spanyol. Legtovább a klub stadionjának későbbi névadója, Saniago Bernabéu Yeste volt a klub elnöke, aki 1943-tól 1978-ig töltötte be ezt a pozíciót. 2000 júliusában Alfredo Di Stéfanót a klub tiszteletbeli elnökének választották. ^[86]

Eredmények

Hazai

Nemzetközi

Egyéni címek

Lásd még

Források

^ ^a ^b Real Madrid Club de Fútbol (Spanish nyelven). Liga de Fútbol Profesional. (Hozzáférés: 2008. július 19.)
^ Real Madrid Football Club. Madrid Tourist Guide. (Hozzáférés: 2008. július 11.)
^ ^a ^b ^c Luís Miguel González: Pre-history and first official title (1900-1910). Realmadrid.com. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
^ Juande Ramos lett a Real Madrid új edzője (Hungarian nyelven). origo.hu. (Hozzáférés: 2008. december 9.)
^ Presidentes - Florentino Pérez (Spanish nyelven). Realmadrid.com. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
^ ^a ^b ^c Luís Miguel González: Real Madrid turns 106 (1991-2008). Realmadrid.com, 2008. március 5. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
^ ^a ^b ^c Madrid the masters of Europe. uefa.com, 2003. július 8. (Hozzáférés: 2008. július 13.)
^ 1992-ig a Bajnokok Ligáját Kupagyőztesek Európa-kupájának hívták.
^ „Real Madrid:Hazai és nemzetközi rekordok”, uefa.com, 2008. május 20. (Hozzáférés ideje: 2008. június 30.)
^ „Videoconferencia con Harvard (spanyol nyelven)”, realmadrid.com, 2008. február 4. (Hozzáférés ideje: 2008. június 30.)
^ „A Real maradt a leggazdagabb klub”, deloitte.com, 2008. február 14. (Hozzáférés ideje: 2008. június 30.)
^ „A 20. század legjobb csapata.”, fifa.com, 2007. szeptember 18. (Hozzáférés ideje: 2008. június 30.)
^ The History of FIFA - Foundation. fifa.com. (Hozzáférés: 2008. július 27.)
^ G-14. BBC Sport. (Hozzáférés: 2008. szeptember 21.)
^ name="Real Madrid turns 106 (I)"
^ History - Chapter 1 - From the Estrada Lot to the nice, little O’Donnel pitch. Realmadrid.com. (Hozzáférés: 2008. július 11.)
^ Luís Miguel González: Bernabéu's debut to the title of Real (1911-1920). Realmadrid.com. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
^ ^a ^b ^c Luís Miguel González: A spectacular leap towards the future (1921-1930). Realmadrid.com, 2007. február 28. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
^ ^a ^b Luís Miguel González: The first two-time champion of the League (1931-1940). Realmadrid.com. (Hozzáférés: 2008. július 18.)
^ ^a ^b ^c Luís Miguel González: Bernabéu begins his office as President building the new Chamartín Stadium (1941-1950). Realmadrid.com. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
^ ^a ^b ^c Luís Miguel González: An exceptional decade (1951-1960). Realmadrid.com. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
^ Matthew Spiro: Hats off to Hanot. uefa.com, 2006. május 12. (Hozzáférés: 2008. július 11.)
^ Regulations of the UEFA Champions League (PDF). UEFA. (Hozzáférés: 2008. július 12.); Page 4, §2.01 "Cup" & Page 26, §16.10 "Title-holder logo"
^ Luís Miguel González: The generational reshuffle was successful (1961-1970). Realmadrid.com. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
^ European Competitions 1971. RSSS. (Hozzáférés: 2008. szeptember 27.)
^ Santiago Bernabéu. Realmadrid.com. (Hozzáférés: 2008. október 12.)
^ The “Quinta del Buitre” era begins. Realmadrid.com. (Hozzáférés: 2008. július 11.)
^ ^a ^b Luís Miguel González: 1981-1990 - Five straight League titles and a new record. Realmadrid.com, 2008. március 5. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
^ 1991-2000 - From Raúl González to the turn of the new millennium. Realmadrid.com. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
^ Florentino Pérez era (Spanish nyelven). Realmadrid.com. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
^ Figo's the Real deal. BBC Sport, 2000. július 24. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
^ 2001-Present — Real Madrid surpasses the century mark. Realmadrid.com. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
^ Cristina Monge: Real Madrid 3-1 Mallorca. Realmadrid.com, 2007. június 18. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
^ Frist consecutive league title in eighteen years. Realmadrid.com, 2008. május 5. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
^ Kaká hat évre leszerződött a Real Madriddal. origo.hu, 2009. június 9. (Hozzáférés: 2009. június 9.)
^ Hivatalos: Kaká a Real Madrid játékosa. topfoci.hu, 2009. június 9. (Hozzáférés: 2009. június 9.)
^ A Real Madrid világrekord összegért veszi meg Cristiano Ronaldót. bulvarsport.hu, 2009. június 11. (Hozzáférés: 2009. július 2.)
^ Hivatalos:Cristiano Ronaldo a Real Madrid játékosa. madridista.hu, 2009. június 26. (Hozzáférés: 2009. július 2.)
^ Raul Albiol, a Real Madrid legújabb szerzeménye. mr1-kossuth.hu, 2009. június 25. (Hozzáférés: 2009. július 2.)
^ Real Madrid: Raúl Albiol 15 millió euróért a „királyiaké”. nemzetisport.hu, 2009. június 26. (Hozzáférés: 2009. július 2.)
^ Hivatalos: Karim Benzema a Real Madrid játékosa. madridista.hu, 2009. július 1. (Hozzáférés: 2009. július 2.)
^ ^a ^b ^c Escudo Real Madrid (Spanish nyelven). santiagobernabeu.com. (Hozzáférés: 2008. november 29.)
^ Presidents — Pedro Parages. Realmadrid.com. (Hozzáférés: 2008. július 18.)
^ A Real Madrid Los Blancos (fehérek) beceneve innen ered, a szurkolók 1905-től hívják így a csapatot.
^ Equipación (Spanish nyelven). realmadrid-futbol.com. (Hozzáférés: 2008. július 11.)
^ name="Real Madrid turns 106 (V)"
^ Álvaro Velasco: Leaders in sporting goods. Realmadrid.com, 2006. december 1. (Hozzáférés: 2008. július 12.) „Ramón Calderón says: We began working with Adidas again in 1998”
^ Our Sponsors — Adidas. Realmadrid.com. (Hozzáférés: 2008. július 18.)
^ ^a ^b Evolución Del Uniforme del Real Madrid (1902-1989) (Spanish nyelven). Leyendablanca.com. (Hozzáférés: 2008. július 18.)
^ ^a ^b Evolución Del Uniforme del Real Madrid (1991-2008) (Spanish nyelven). Leyendablanca.com. (Hozzáférés: 2008. július 18.)
^ BenQ Mobile Scores As Real Madrid’s New Major Sponsor. Realmadrid.com, 2005. november 8. (Hozzáférés: 2008. július 18.)
^ Juan José López Soto: Real Madrid and Bwin sign sponsorship agreement. Realmadrid.com, 2008. június 11. (Hozzáférés: 2008. július 18.)
^ Our Sponsors — bwin.com. Realmadrid.com. (Hozzáférés: 2008. július 18.)
^ ^a ^b ^c ^d A Real Madrid stadionjai. madridista.hu. (Hozzáférés: 2008. december 23.)
^ A stadiont 1955-től hívják Estadio Santiago Bernabéunak.
^ History — Chapter 3 - The New Chamartin, an exemplary stadium. Realmadrid.com. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
^ ^a ^b 60th Anniversary. Realmadrid.com, 2007. december 13. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
^ History — Chapter 4. Realmadrid.com. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
^ History — Chapter 10 - The future. Realmadrid.com. (Hozzáférés: 2008. július 13.)
^ This one's for you, Alfredo!. Realmadrid.com, 2006. május 10. (Hozzáférés: 2008. július 7.)
^ |
^ FIFA Century Club (PDF). fifa.com. (Hozzáférés: 2008. július 13.)
^ Javier Palomino: The life of di Stéfano II. realmadrid.com, 2008. február 14. (Hozzáférés: 2008. július 13.)
^ Real Madrid CF — Topscorers since 1929-2008 (Campeonato Nacional de Liga). Rsssf.com. (Hozzáférés: 2008. szeptember 21.)
^ Attendances Spain average — Primera Division 2007-2008. European Football Statistics. (Hozzáférés: 2008. július 16.)
^ European Attendances. European Football Statistics. (Hozzáférés: 2008. július 16.)
^ Real Madrid C.F. (Spanish nyelven). lpf.es. (Hozzáférés: 2008. július 11.)
^ Unbeaten at Home in the League. rsssf.com. (Hozzáférés: 2008. december 7.)
^ History. Uefa.com. (Hozzáférés: 2008. július 11.)
^ Zidane makes record Real switch. BBC Sport. (Hozzáférés: 2008. július 13.)
^ Man City beat Chelsea to Robinho.
^ José Vicente Tejedor Carnicero: Spain, Final Tables 1928- (angol nyelven). rsssf.com, 2000. szeptember 28. (Hozzáférés: 2008. november 16.)
^ El Clásico - Real Madrid vs. Barcelona (Spanish nyelven). Marca.com. (Hozzáférés: 2008. július 11.)
^ Real supporters reported to Spanish FA. BBC Sport. (Hozzáférés: 2008. június 3.)
^ UEFA investigate Real Madrid supporters. BBC Sport. (Hozzáférés: 2008. június 3.)
^ The Politics Of Real Madrid Football Club. Madrid-tourist-guide.com. (Hozzáférés: 2008. július 11.)
^ Nemzeti Sport, 2008. december 13.
^ 4000 eurós büntetés egy malacfejért. nemzetisport.hu. (Hozzáférés: 2005. augusztus 2.)
^ Figo's the Real deal. BBC Sport, 2000. július 24. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
^ Jimmy Burns: Barca, a people's passion, Bloomsbury Publishing, London 1999, 31-34. oldal
^ Álvaro Velasco: One for the ages. Realmadrid.com, 2008. január 17. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
^ The derby turns 78. Realmadrid.com, 2007. február 22. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
^ Squad. Real Madrid C.F.. (Hozzáférés: 2009. július 29.)
^ Coaches. Realmadrid.com. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
^ Aquí están todos los entrenadores del Real Madrid. (Spanish nyelven). Historialago.com. (Hozzáférés: 2008. július 11.)
^ The life of Di Stéfano IV. Realmadrid.com, 2008. február 17. (Hozzáférés: 2008. szeptember 21.)
^ Presidents. Realmadrid.com. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
^ ^a ^b ^c ^d ^e ^f Trophy Room. Realmadrid.com. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
^ A kupa korábban a következő neveken futott: Copa de Campeones (1940), Copa de Oro Argentina (1945), Copa Eva Duarte (1947-53). Jelenlegi nevét, a Supercopa de España-t 1982-ben kapta)
^ Trofeos de Futbol (Spanish nyelven). Realmadrid.com. (Hozzáférés: 2008. július 12.)