Szlovák nyelv:

A szlovák nyelv (szlovákul slovenčina a hosszabb forma slovenský jazyk) az indoeurópai nyelvcsalád tagja, azon belül a szláv nyelvek nyugati ágába tartozik. Történelmi elődei az ősszláv, majd az ószláv nyelvek, amelyekből az összes többi szláv nyelv is kifejlődött. Legközelebbi rokonai a cseh és a lengyel nyelv. Három nyelvjárása van: nyugati, középső és keleti (ez utóbbinak egy sajátos, a magyar helyesíráson alapuló írást is kidolgoztak, a szerbiai bácskeresztúri szlovákok is ezen a nyelvjáráson beszélnek, de cirill írással írnak). Szlovákián kívül Csehországban (400 000) és Magyarországon (80 000) található számottevő szlovák népesség, törvényileg elismert népcsoportnak számít a bécsi szlovák kolónia, és élnek szlovákok Romániában is, Nagylak főhellyel, valamint nem jelentős számban Kárpátalján, ezen kívül Észak-Amerikában (300 000). Összesen több mint 6 millió beszélője van a nyelvnek.

A nevük eredete

Egykor a szlovákokat a magyarok tótoknak hívták, ahogyan pl. a románokat oláhoknak, a szlovéneket pedig vendeknek nevezték. Ezek a népnevek a szlovák, román stb. nemzetállamok kialakulása után (de az internacionalista testvériség idejére mindenképpen) kivesztek a magyar nyelvből. A tót név, egyesek szerint, a tauta (litvánul nép) és a germánokra alkalmazott teuton kifejezéssel azonos, annak szinonimája. Más elmélet szerint a német Tot (halálfej) szóra vezethető vissza, antropológiai okokból (magas homlok, mélyenülő szemek). A szlovák népnév a 15. században terjedt el, és a közvélekedés szerint a „szó” jelentésű szlovo alakból ered. Másfelől a „szlovák” név a „szláv (latin eredetű, jel.: rabszolga)” népnév egy változata.

A nyelv leírása

A szlovák fejlett irodalmi nyelv, ragozó típusú deklináló sajátságokkal. A legközelebbi rokona a csehnek. A két nyelv kölcsönös érthetősége magas fokú. Ez a lengyellel is fennáll.

A szlovák irodalmi nyelv kialakulása

A szlovák nyelv közép-szlovákiai nyelvjárása a hivatalos nyelv alapja. Az irodalmi nyelvi norma első megalapozója Anton Bernolák pap (1762-1813) volt, aki közép-szlovák nyelvjárási elemekkel bővített nyugat-szlovák nyelvjárásra építette föl a nyelvet 1787-ben. Fonetikus helyesíráson alapult, tehát „úgy írd, ahogy hallod”. Továbbá minden lágy mássalhangzót hacsekkal jelölt (ďeďina, swaďba). Még nem jelent meg a lágy (i) és kemény (y) közötti különbség, csak lágy i-t használtak. A j betűt a g helyettesítette, és csak w volt használatban.

Ezt az irodalmi nyelvet két művében mutatta be: Slovenská gramatika (Szlovák nyelvtan) és Jazykovedno-kritická rozprava o slovenských písmenách (Nyelvtani-kritikus elbeszélés a szlovák betűkről). Fő műve a szlovák-cseh-latin-német-magyar szótára: Slovár Slovenski Česko-Latinsko-Nemecko-Unherski, amely csak halála után jelent meg, hat kötetben.

A szlovák irodalmi nyelv törvényesítésére 1843-ban került sor. Ľudovít Štúr a közép-szlovákiai nyelvjárást vette alapul, ugyanis szerinte a legszebben szlovákul a Tátra környékén beszélnek. A helyesírás már nem hagyatkozott teljesen a fonetikus írásra. A semlegesnem -uo végződést kapott. A szlovák nyelvből még hiányoztak a ľ, ä, y, é betûk. Művei, amelyekben bemutatta az új nyelvet: Nárečja slovenskuo alebo potreba písaňja v tomto nárečí (Szlovák nyelvjárások vagy szükség ebben a nyelvben írni) és Náuka rečí slovenskej (A szlovák nyelv tana). A szlovák helyesírás eddigi utolsó javítása 1998-ban következett be. A Štúr-féle szlovák nyelvnek köszönhetően egyesült a szlovák értelmiség, mivel ezt a katolikusok és evangélikusok is egyaránt elfogadták.

A nyugati, középső és keleti nyelvjárás hivatalos nyelvvé való tétele sok próbálkozást élt meg. A keleti nyelvjáráson alapuló kiadványok a református vallásos kiadványok és liturgia keretén belül jelentek meg. A 18. század közepétől kezdve adtak ki ilyen műveket a keleti Zemplén megyei nyelvjárásra építve. Az írásmód a magyar helyesírásra épült, tehát pl. az sz betűt használták. Az amerikai emigráció még a 20. század elején is adott ki ebben a nyelvjárásban, nyelvi stílusban és ilyen helyesírással vallásos műveket, sőt időszaki lapokat. Különben a vajdasági Bácskeresztúron (Ruski Krstur/Руски Крстур) élő görög-katolikus és magukat ruténeknek nevező szlovákok e zempléni eredetű nyelvjárásban beszélnek, és cirill betűkkel írnak.

A szlovák ábécé

A q, w csak idegen nevekben és még meg nem honosodott idegen szavakban (pl. watt) fordul elő.

A szlovákot elég könnyen meg lehet különböztetni más szláv nyelvektől, de legközelebbi rokonától, a csehtől már nem olyan egyszerű. Segítségünkre lehet, hogy csak a szlovákban léteznek az ä, ĺ, ľ, ô, ŕ, csak a csehben léteznek a ě, ř, ů betűk.

Kiejtés

Magánhangzók

Megjegyzés: az i, í lágyítja az előtte álló d, l, n, t mássalhangzókat (kivéve néhány újkeletű idegen szót), az y, ý nem. Néhány szóban viszont etimológiai okoból írnak y, ý-t i, í helyett.

Ragozáskor figyelni kell, hogy egy hosszú magánhangzó után ugyanabban a szóban nem következhet még egy hosszú hang, ilyenkor a ragok is rövidülnek.

Kettőshangzók

Megjegyzés: az av, ev, ov kapcsolatok csak szótag végén (és nem n, ň előtt!) ejtendőek így!

Mássalhangzók

A b, c, dz, f, g, j, k, m, p, r, v, x, z betűk kiejtése megegyezik a magyarral ([b], [ʦ], [ʣ], [f], [g], [j], [k], [m], [p], [r], [v], [ks], [z]).

Példák: Hybe ['ɦibɛ], Levice ['ʎɛviʦɛ], cudzí ['ʦuʣi:], Fatra ['fatra], Magura ['magura], Dunaj ['dunaj], zrážka ['zra:ʃka], Komárno ['koma:rno], Poprad ['poprat], Muráň ['mura:ɲ], veľký ['vɛʎki:], textil [tɛkstil], Zlieskov ['zʎjɛskou].

A d, l, n, t betűk idegen eredetű szavakban (telefón), néhány ősi szláv szóban (ten, jeden, vtedy), valamint a hímenmű többes számban (tí odvážni mladí muži [tiː odvaːʒni mladiː muʒi]) nem lágyulnak e, é, i, í előtt. Hasonlóan a melléknévi -e, -é végződés (krásne [kraːsnɛ] / zelené [zɛʎɛnɛː] stromy) sem lágyít. Ezzel szemben egyes nyelvjárásokban az ľ és a le, li kapcsolatokban az l-et nem ejtik lágyan.

A zöngés mássalhangzók szó végén és zöngétlen mássalhangzók előtt zöngétlenekké válnak. Hasonlóképpen a zöngétlen mássalhangzók zöngés mássalhangzók előtt zöngésekké válnak.

Hangsúly

Az irodalmi nyelvben a hangsúly az első szótagon van, mint a magyarban, bár a kelet-szlovákiai nyelvjárások az utolsó előtti szótagot hangsúlyozzák.

Nyelvtan

Főnevek

A szlovák nyelvben a főneveknek három nyelvtani nemük lehet: hímnem, nőnem, semlegesnem.

A hímnemű főnevek további két csoportra oszlanak: élő főnevek és élettelen főnevek.

Szerencsére a legtöbb esetben a végződés segít eldönteni, hogy az adott szó milyen nemű.

A főnevek többes száma

Névelő

A szlovák nyelvben nincs határozott névelő, a határozatlant pedig ritkán alkalmazza. Ezek helyett, inkább a mutató névmás alakjait használja:

Melléknevek

A szlovák nyelvben a melléknevek nemben, számban és esetben igazodnak ahhoz a főnévhez amelyre vonatkoznak. Mindig a főnév előtt állnak. Végződései:

A mellékneveknek létezik még egy csoportja, amelyek ún. „lágy” végződést kapnak.

Példaszöveg

Otče náš, ktorý si na nebesiach, posväť sa meno tvoje, príď kráľovstvo tvoje, buď vôľa tvoja, ako v nebi, tak i na zemi.
Chlieb náš každodenný daj nám dnes a odpusť nám naše viny, ako i my odpúšťame svojim vinníkom. A neuveď nás do pokušenia, ale zbav nás zlého.
A Miatyánk szövege szlovákul

Külső hivatkozások

Indoeurópai nyelvcsalád

A kereszt (†) az utód nélkül kihalt nyelveket jelöli, a csillag (*) pedig azokat, melyek mai élő nyelvek ősei, korábbi nyelvállapotai.
Indoiráni nyelvek	Óind (szanszkrit)* • asszámi • bengáli • orija • kafír • kasmíri • khovári • lahnda • nepáli • pandzsábi • szindhi • gudzsaráti • konkani • maldív • maráthi • szingaléz • bhodzspuri • magahi • maithili • hindi • urdu • pákrít† • páli† • harauti • malvi • marvari • mevati • roma • oszét • pamíri • pastu • aveszta† • horezmi† • khotáni† • szkíta† • szarmata† • alán† • szogd† • beludzs† • mázandaráni • kurd • óperzsa† • középperzsa* párthus† • pehlevi† • újperzsa (fárszi, tádzsik, dari)
Italikus nyelvek	latin* • olasz • korzikai • nápolyi • szárd • velencei • rétoromán (romans, ladin, friuli) • francia • okcitán (provanszál, aráni) • aragóniai • katalán • spanyol • ladino (zsidóspanyol) • asztúriai (bable) • galiciai • portugál • román (moldáv, beás) • aromun (aromán) • meglenoromán • isztroromán • dalmát† • faliszkuszi† • oszk† • umber† • venét†
Szláv nyelvek	cseh • szlovák • knaani† • lengyel • poláb† • szorb (vend) • kasub • szlovinci† • szlovén • vend • horvát • bosnyák • szerb • montenegrói • bolgár • macedón • ukrán • orosz • belarusz • ruszin • óegyházi szláv†
Balti nyelvek	lett • litván • kur† • óporosz†
Kelta nyelvek	^{szigeti kelta} ír • skót gael • manx • walesi • korni • breton • pikt† • kumbriai† • ^{szárazföldi kelta} gall† • leponti† • noricumi† • galata† • keltibér†
Germán nyelvek	burgund† • gepida† • gót† • herul† • vandál† • óészaki* • dán • feröeri • izlandi • norvég (nynorsk, bokmål) • svéd • angol • óangol (angolszász)* • német • jiddis • holland • longobárd† • ószász*
Hellenisztikus nyelvek	ógörög* • újgörög • makedón†
Anatóliai nyelvek	hettita† • lúviai† • palái† • lík† • líd† • kár† • piszid† • mili†
Kisebb rokonsági csoportba nem sorolható nyelvek: albán • luzitán† • örmény • tokhár† Bizonytalan besorolású ókori balkáni nyelvek: dák† • fríg† • illír† • trák†

Szlovák nyelv

Tartalomjegyzék