Szonett

Poll without page-refresh

	del.icio.us
	Digg
	Furl
	Reddit
	Rojo
	Add to OnlyWire

A szonett (olaszul: rövid dal) középkori eredetű, a reneszánsztól egész Európában elterjedt versszerkezet. A legkötöttebb formák egyike, ezért a legintenzívebb, ambivalens lírai tartalmak kifejezésére a leghatásosabb. 14 sorból áll, általában két quartinára (10-11 szótagos, 4 soros szakasz) és két terzinára (ugyanolyan szótagszámú 3 soros szakasz) tagolva.

Kialakulása, világirodalmi fejlődése

A formát először a szicíliai Giacomo da Lentino alkalmazta a 13. század első felében. A sorfajta endecasillabo volt, a rímképlet pedig abab abab cdc dcd. A szonettköltés első igazi nagymesterének Francesco Petrarca tekinthető, aki a szerkezeten belül jambikus ritmust használt, a 3 soros strófákban sorjázó rímmel. A 16. században Ronsard alexandrinusban írta e típusba tartozó költeményeit abba abba ccd eed rímképlettel. A forma továbbfejlesztője és másik klasszikusa William Shakespeare volt. Nemcsak a rímsorrenden változtatott (abab cdcd efef gg), hanem a tagoláson is: csak a két utolsó, egymással összecsengő sort írta külön szakaszba, kiemelve ezzel a nemritkán csattanószerű zárlatot (kóda). Minden későbbi (az alaptörvényeket megtartó) újítás a petrarcai vagy a shakespeare-i mintára vezethető vissza. A 19. századtól a költői szabadság elsődlegessé válásával a poéták egyre inkább elhagyták a kötöttségeket (ütemhangsúlyos ritmusokat alkalmaztak, növelték a sorok számát, elhagyták a rímeket), és a szonett egy speciális – általában továbbra is 14 soros – szabadverssé vált.