Távbeszélő:

Asztali, vezetékes telefonkészülék (a bal oldalon szétszedett állapotban)

A telefon – magyarosított, mára már elavult nevén távbeszélő – olyan távközlő eszköz, mely beszédet továbbít elektromos jelek formájában.

A telefon lehetővé teszi, hogy emberek egymással olyankor is tudjanak beszélgetést folytatni, amikor hallótávolságon kívül tartózkodnak. Ennek természetesen feltétele, hogy mindkét fél rendelkezzen olyan készülékkel, amely a telefonhálózathoz van csatlakoztatva. A telefon ma az élet egyik legalapvetőbb és legismertebb készüléke.

Történet

A hattyúnyakú telefonkészülék emléktárgyakon. A hattyúnyakú telefonok a Bell készülékek után terjedtek el induktoros, tárcsa nélküli és tárcsás kivitelben. Magyarországon alig használták.

Legtöbben úgy tudják, hogy Alexander Graham Bell találta fel, majd építette meg az elsőt telefont 1876-ban, az amerikai Massachusetts államban. Rajtuk kívül voltak még sokan mások, akik rendkívül fontosak voltak a telefon kifejlesztésében. Az alapokat Morse találmánya, a távíró fektette le, ez volt ugyanis az első, elektromos jeleket továbbító hálózat.1854-ben egy francia távíró, Charles Borseul felvetette annak lehetőségét, hogy hangot is lehetne valahogy a hálózaton továbbítani. Ebben az időszakban kísérletezett még a már említetteken kívül Johann Philipp Reis és Elisha Gray végül „győztesen” Bell került ki és az ő csapata építette meg a telefont, ami végül Boston Massachusetts Boston-ból indulva 1876 meghódította a világot.

Nem sokkal később,1878-ban feltalálták a szénporos mikrofont, mely jelentősen javított a hangfelvétel minőségén.

1888-ban Almon Strowger feltalálta és megépítette az első automata telefonközpontot.

A telefon története Magyarországon

1878-tól magánhasználatú telefonvonalak működtek Brennberg bányatelepen. Az első hazai, magánbefektetők által finanszírozott telefonhálózat 1881. május elsején nyílt meg Budapesten a Fürdő, mai nevén József Attila utcában. Vezetője Puskás Tivadar bátyja, Ferenc volt. Az előfizetők számáról ellentmondásos adatok vannak, a források hol 25, hol 50, hol 54, sőt 60 előfizetőt említenek. Az első nyilvános telefonállomásokat Budapesten és Újpesten 1884-ben állították fel.

A fővárosi telefonhálózathoz a legkorábban (még 1881 februárjában) csatlakozó előfizetők: Képviselőház (Kovách László), Főherceg Sándor u. 8. sz. Visontai Kovách László, háznagy, Zöldfa u. 28. sz. Gr. Lónyai Béla, Zöldfa u. 26. sz. Mocsonyi Sándor, Gizela tér 2. sz. Pester Lloyd (Falk Miksa), Dorottya u. 14. sz. Pesti Hírlap (Csukássy József), Nádor u. 7. sz. Egyetértés (Csávolszky Lajos), Hímző u. 1. sz. Könyvnyomda (Csávolszky Lajos), Rostély u. Károly laktanya Csukássy József, Kalap u. 16. sz. Angol Királynő szálloda, (Schalek Lipót), Deák-Ferencz u. 1. sz. Vadászkürt szálloda (Kammer Ernő), Kis-Híd u. 5. sz. Magyar Leszámitoló és Pénzváltó Bank (Holl Jenő), Dorottya u. 8. sz. Weisshut Alajos, bankár, Fer. József rakpart, 39. sz. Első Hazai Takarékpénztár (Hajós József), Calvin tér Első Hazai Takarékpénztár Váci körút 64. sz. Kálnoki & Simon, terménykeresk., Mária Valéria u. 19. sz. Weissmann Mór, gabonakeresk., Mária Valéria u. 14. sz. M. k. Ipar- és Keresk. Ministerium, elnöki iroda, Ferencz-József tér. Puskás Tivadar, Vas u. 6. sz. Neulander Kálmán. férfi szabó, Dorottya u. 14. sz. Lovrich Gusztáv, ügyvéd, Koronaherczeg u.. 17. sz. Schenker & Comp. szállítók, Károly körút 9. sz. Kozmata Ferenc, fényképész, Kristóf tér 3. sz.

1881-ben az állam megállapította a köz- és magánhasználatú telefonhálózatok létesítésének feltételeit. Az 1888: XXXI. törvénycikk értelmében a telefonhálózatokat az állam saját költségén építi meg és tartja üzemben. 1897-ben a telefonügyek intézésére felállították a Budapesti M. kir. Távbeszélő Hálózat Igazgatóságot. Vezetője Balla Pál főmérnök volt.

1887-re a magyar királyság területén közhasználatú telefonhálózat hét városban (Budapest, Szeged, Arad, Temesvár, Pozsony, Pécs és Zágráb) működött. 1888-ban újabb két városban (Debrecen és Nagyvárad) kezdődik el a telefon-szolgáltatás. 1893-tól működik telefon Brassóban, Marosvásárhelyen, Baján, Zomborban, Esztergomban és Szombathelyen.

A magánhasználatú telefonokat az engedélyes (leggyakrabban vállalatok, vasúttársaságok) kizárólag a saját céljaira használhatta. 1887-ben 149, 1888-ban már 205 ilyen volt engedélyezve.

1893-ban létrejött az első interurbán összeköttetés, Pozsony, Győr, Szeged, Arad, Temesvár és Budapest között. December 3-án a kereskedelemi miniszter Budapesten elmondott szavait mind az öt vidéki városban egyszerre hallották. "Konstatáltatott ez alkalommal, hogy az új távbeszélőn a beszéd kitűnően hallatszik. Még az egymástól legtávolabb fekvő Arad és Pozsony közt is, közel 600 km távolságra, a beszélők egymás hangját nemcsak megismerték, de beszédet oly tisztán és érthetően hallották, mintha az ugyanazon helyiségben folynék."

1900 végén Budapesten a telefonelőfizetők száma 5800, Szegeden 412, Debrecenben 243, Pécsett 142, Miskolcon 138., Győrben 296, Sopronban 266, Szombathelyen 183, Nyíregyházán 77, Székesfehérvárott 100. Kecskeméten 130, Nagykanizsán 92 fő.

A telefon jelentősége az előfizetők számában nem tükröződik. A 19. századi írástudók a telefonhasználat civilizatórikus hatásait hol túlbecsülték, hol pedig alábecsülték. 1882-ben Vajda János már azt írta: "A gőzmozdony, a villanydrót, a telefon átfúródik mindenen, behatol az érintetlen rengetegbe, kifüstöli Dodona berkéből a miszticizmust". Ady Endre keserűbben fogalmazott: "Ez vagyunk: mi. Postánk, vasútunk, telefonunk, parlamenti palotánk, orfeumunk, nyomorúságunk, betegségünk, mindenünk, mindenünk, ami külsõség: veszettül kimívelt. De a lelkünk! Az visszamaradt!"

Fajtái

Más csoportosításban asztali, fali (falra szerelt) és egységes (használható asztalon és falon is) készülékek ismertek. A készülékház anyagai szerint fa-, fém-, bakelit- és műanyag-házas készülékek vannak.

A szakemberek a mikrofontáplálás módja szerint helyi vagy központi teleptáplálás szerint csoportosítják, ahol rendszerint az angol rövidítést használják (LB helyi telep, CB központi telep).

A hálózat

Bronz légvezeték kötése porcelán szigetelőn

Aluminium légvezeték kötése porcelán szigetelőn

A hálózat feladata, hogy kapcsolatot teremtsen a telefonkészülékek között. Kezdetben ez egyvezetékes légvezetékes összeköttetés volt hasonlóan a távíróhoz. A visszavezetést földeléssel oldották meg. Ilyen volt az első budapesti telefonhálózat is. Az akkoriban a városokban elterjedő villamosok szikrázása nagyon lerontotta a beszédminőséget, ezért a kétvezetékes összeköttetéseket kellett alkalmazni. Puskás Tivadar és társai révén elterjedő telefonközpontok lehetővé tették a koncentrált vonalvezetést, azaz egy irányban sok vezeték mehetett, amelyet kábellel oldottak meg. Kezdetben szimultán összeköttetések is voltak, azaz egyidőben távíró és telefon összeköttetés, de ez is csak a beszédminőség rovására ment. A rohamosan jelentkező igényeknek kielégítésére különböző megoldásokat alkalmaztak. A fantomizálás indukciós tekercsek segítségével 2 vonalpáron 3 beszélgetést tett lehetővé.

A másik probléma a nagy távolságú összeköttetés volt. Krarup dán mérnök olyan kábelt fejlesztett ki, ahol a rézvezetékre nagyon sűrű menettel acéldrótot tekert. Magyar származású amerikai mérnök Pupin Mihály elméleti számításai alapján pupincsévéket, más néven pupinfazekakat alkalmaztak még a tengeralatti kábelekben is. Az indukciós tekercsek induktív ellenállása kiegyenlítette a párhuzamosan futó kábelerek között jelentkező kapacitív ellenállást.

A csatornák kialakítása megsokszorozta a kábelek teljesítőképességét. A beszéd átviteli útját 300Hz-3,4kHz között határozták meg. Így 4 kHz-ként egymástól független beszélgetések történhettek egy érpáron. A kábelek földalatti összeköttetést jelentenek. Vannak azonban légkábelek is, melyek póznákon függnek. Kezdetben a kábelt acélsodronyhoz rögzítették, később az egészet a külső műanyag köpenyszigetelővel lefedték.

A mobiltelefon rádióhullámok útján tartja az összeköttetést egy meghatározott frekvenciasávban.

A digitális technika a fényvezetésű összeköttetéseket tette lehetővé. Üveg- vagy műanyagszálas kábelekben fényimpulzusok továbbítják a jeleket.

A készülék

A készülék feladata, hogy egy mikrofonnal elektromos jellé alakítsa a hangot, ezt a jelet – esetleges további átalakítások, pl. tömörítés, kódolás stb. után – a hálózatra kiküldje és az onnét vett jelet egy hangszórón keresztül a használóhoz eljuttassa. A Bell-féle kisérleti telefon minössze egy hallgatóból állt. A membrán átvette a hang rezgéseit, rezgése következtében az állandó mágnes erővonalait elmetszette. A tekercsben létrejött indukciós áram a másik készülék tekercsén át záródott. Ott megváltoztatta az állandó mágnes erőterét, a membrán az adókészülék ütemében mozgott. Már Bell is kisérletezett külön mikrofonnal (folyadékos mikrofon), de a megoldást ezek alpján Hughes, Hunnings és Edison szénmikrofonjai jelentették.

A szénporos mikrofon külön áramellátást igényelt. Kezdetben elemeket alkalmaztak a készülék mellett, ez a helyi telepes rendszer, angol rövidítése LB. A hallgatót és a mikrofont transzformátorral választották szét. A csengetést induktorral (kis kézi áramfejlesztő) oldották meg. A csengő ennek megfelelően váltóáramú volt. Mivel a csengetés és a beszéd közös vezetéken volt, a két funkciót átkapcsolóval választották szét. Alapállapotban a hallgató (később kézibeszélő) az átkapcsolóra, közismert nevén villára nehezedik. A kapcsoló a vonalat a csengőre és az induktorra kapcsolja. Beszéd közben a hallgató már kézben van, ekkor a kapcsoló a vonalat átteszi a csengőről a transzformátor felé.

Nagy sorozatszámban gyártott nyomógombos műanyagházas asztali telefonkészülék (USA)

Sok gondot okozott a telepek rendszeres cseréje. Amerikai találmány a közös telep, angol röv. CB. Egy nagy telepet a telefonközpontban helyeztek el, a teleptáplálás a vonalon át érkezik a mikrofonhoz. A készülékben a mikrofont a transzformátor vonali oldalára helyezték. Az induktor fölöslegessé vált. A csengő az egyenáramot átengedi, ezért a csengővel sorban egy kondenzátort helyeztek el. A kézibeszélő felemelésekor a kapcsoló átvált, a mikrofon teleptáplálást kap. A telefonközpontban ebbe az áramkörbe valmilyen érzékelőt (pl lámpát) szereltek, ami jelezte, hogy a kézibeszélőt felvették. A központkezelő belépett a vonalába és kapcsolt.

Az automata központokban egy jelfogó az érzékelő. A központ tárcsahangot ad, mellyel jelzi, hogy várja a számokat. Ezért van szükség tárcsára, korszerűbb változatában nyomógombkészletre.

Magyar készülékek

Az első telefonközpontokhoz az Egyesült Államokból hoztak készülékeket, de hamarosan ezek magyar műhelyekben is készültek.

Helyi telepes készülékek

A Horthy-korszakig a Posta fadobozos fali készülékeket szabványosított, valamint volt az ú.n. mágnestalpas telefon, amely csengő nélkül készült az Ericsson-készülék alapján. 1924-től gyártották az LB-24-et, amely fémdobozos és asztali-fali készülék volt. Az LB-37-es és LB-55-ös asztali, bakelitházas (1937-től, ill. 1955-től).

Központi telepes készülékek

CB 666 készülék, alig volt forgalomban, a CB 667 (csak a belseje más) nagy szériája kiszorította

CB 35 bakelitházas asztali tárcsás földnyomógomb nélküli készülék

Kezdetben ugyancsak fali fadobozos készülékek voltak, 1924-től a fémdobozos, már kézibeszélős CB-24 volt szabványosítva (Kabos Gyula ilyen telefonokon beszélt). Jobb hangminőséget garantált a CB-35 és CB-555 általában fekete bakelit készülékházban (önhangcsökkentő kapcsolással). A CB 667 szines könnyen törő plasztik készülék volt. Kis szériában volt használva az alumíniumházas CB-47 és az első nyomógombos műanyagházas CB-76. Ezután következett a CB-81 és ennek alfajai lapos, törhetetlen szines, műanyag kivitelben.

Ezután nagy szériájú szabványkészülékeket nem gyártottak, amik voltak, kiszorították a bécsi és szingapúri telefonok.

Távbeszélő

Tartalomjegyzék