 |
del.icio.us |
 |
Digg |
 |
Furl |
 |
|
 |
Rojo |
| Add to OnlyWire |
A telefonközpont egy olyan szerkezet, amely szükség szerint összekapcsolja a telefonkészülékeket vagy más telefonközpontból érkező hívásokat is kapcsol.
Tartalomjegyzék |
Története
A távbeszélő (telefon) feltalálásakor nem volt igény a telefonközpontra. Hasonlóan használták, mint a távírót, ismerősök egymás között használtak 1-1 készüléket. Európában Puskás Tivadar szeretett volna távíróközpontot csinálni, de főleg a tőzsdések ellenálltak, szerintük a központban a hírek kiszivárognának. (Ebben volt valami!) Puskás értesült arról, hogy Amerikában van egy új találmány, a telefon. Azonnal rájött, hogy a telefonközpontot kell csinálni. Amerikába ment, ahol látta, hogy a városokban a telefon és távíróvonalak pókhálóként szövik be a városokat. Felkereste Bellt, de ő már nem érdeklődött tovább a telefonokról. Ezt a feladatot Edison vette át, akihez Puskás is csatlakozott.
Ezalatt 1877-ben E.T. Holmes szerkesztett egy berendezést, ahol 5 bankból érkező riasztásokat érzékelte, ezen kívül szükség szerint telefonbeszélgetéseket is lehetett folytatni. Szerkezetét nem szabadalmaztatta és nem reklámozta, így feledésbe merült.
Edisonnál közös munka kezdődött, melynek végén Charles Scribner nevére szabadalmaztatták a telefonközpontot, de maga Edison is elismerte, hogy az ötlet Puskástól származott. Scribner később sokat fejlesztett a központon. Az első telefonközpont 1878-ban New Haven-ben (Connecticut) működött és hamar elterjedt. A következő évben Puskás Párizsban épített központot. A találmány bevált, a vezetékeket egy központi helyre épített telefonközpontba vezették, a szövevényes városi hálózat egycsapásra rendezett formát öltött. Mivel a vezetékek a központ közelében már párhuzamosan haladtak, lehetőség volt kábelek alkalmazására is.
Kézikapcsolású központok
Magyarországon az első telefonközpont Budapesten 1880-tól működött Puskás Ferenc (Tivadar öccse) magánvállalkozásaként.
A távbeszélők és a központjaik nagyon hamar elterjedtek az egész világon, mert
- részben felhasználták a távírók infrastruktúráját, pl. a vezetékeket közösen használták
- mivel csak hangot továbbítottak, egyszerűek voltak
- a távíróval ellentétben a távbeszélőt bárki használhatta, nem kellett szakismeret.
A központot pultos faszekrénybe szerelték. A kezelő a megfelelő jelfogó működését észrevette (mert egy kis lemezke lebillent, mögötte a hívó neve vagy száma láthatóvá vált). A kezelő (általában nők, de voltak ritkán férfiak is) a hozzá rendelt aljzatba egy szabad zsinórpár dugaszát bedugta, bejelentkezett, a hívó kérte a hívottat. A zsinór másik dugaszát a hívotthoz tartozó aljzatba dugta, felcsengette a hívottat és kilépett a vonalból. Beszélgetés végén legalább az egyik félnek az induktorát ismét meg kellett tekernie, akkor a zsinórhoz rendelt jelfogó jelzett, a kezelő bontott. Egy kezelő általában 200 vonalat kapcsolt. Ha a központ nagyobb volt, egymás mellé szerelték a központokat, ekkor a kezelő át tudott nyúlni a szomszédokhoz is, így már 600-at kezelt. Ha ez is kevés volt, külön átkérő vonalakat is kiépítettek a pultok között, így a kezelő a megfelelő pulthoz kapcsolta a hívást.
A 20. század a telefonközpontnál is sok újat hozott. A központi telepes megoldású központnál jelfogó helyett egy egyszerű izzót használtak, ami jelezte a hívó jelzését. Jóval később LED-eket (fénydiódákat) használtak. Az első világháború alatt Budapesten a Teréz központ 18 000 vonallal működött. Az akkor még Magyarországhoz tartozó nagyvárosokban is működtek nagykapacitású központok (Pozsony, Kassa, Kolozsvár, Temesvár, Zágráb stb).
Automata központok
A kézi kezelés fáradtságos munka volt, néhány korszerűsítéssel félautomata központok is kialakultak. Ezeknél a kezelő a hívott hüvelyébe dugaszolt, majd a felcsengetés már automatikus volt.
1888-ban egy amerikai temetkezési vállalkozó, Almon Strowger bosszankodott, mikor az újság temetkezési rovatában egy ismerőse nevét olvasta. Feltételezte, hogy a család vele temettette volna el az elhunytat. Valószínű, hogy a kezelőnő félrekapcsolt vagy szándékosan egy konkurens vállalkozót kapcsolt. A megoldás automata központ lenne. Kartonpapírból egy szerkezetet konstruált, amit telefonos szakembereknek mutatott be. Ők rábólintottak és elkészült az első használható automata központ. Ezt a világszerte használt típust Strowger-központnak nevezik. Korábban már léteztek szerkezetek, de azok vagy nem működtek üzembiztosan, vagy csak néhány vonalat tudtak kapcsolni, többet nem. Európában, Svédországban egy bizonyos Magnus Ericsson is készített egy berendezést, melyből végső soron a ma is világhírű cég alakult ki.
A gyorsan terjedő automaták két elven működtek. Az első csoportban könnyű kis elektromágnesek léptek vagy forgó mozgást végeztek. A második csoportban bonyolultabb gépek működtek külön elektromotorokkal meghajtott tengelyek segítségével. Az elektromágnesek a gépeket kellő ideig a tengelyforgásra rákapcsolták. Az utóbbihoz tartoztak Strowger és Ericsson gépei.
Automata központokhoz automata készülékek jártak. Kezdetben sokfélét kipróbáltak, közülük a tárcsás telefonok hódították meg a világot. Ezek a hívott kapcsolási számát impulzussorozatok formájában küldik el a központnak.
Működés szerint az automata központok vagy közvetlen, vagy közvetett vezérlésűek. Közvetlen vezérléskor egy aktuális gép az impulzusszámnak megfelelően lép (vagy forog). Közvetett vezérléskor az impulzussorozatot a központ tárolja, esetleg logikai műveleteket hajt végre, végül a tárcsaimpulzusoktól függetlenül képes a hívottat megkeresni.
Magyarországon a világháború miatt csak 1928-tól működtek automata központok, korábban csak kisebb vonalszámú automata alközpontok voltak. Magyarországon az amerikai Bell (Western) típusú központok működtek, ezen kívül 1 Ericsson AGF központ Miskolcon 1938-tól, amit később áttelepítettek Egerbe. Ezek a Telefónia Múzeumban megtekinthetők.
Jelfogós és elektromechanikus központok
Az előzőekben ismertetett központok hibája a kopás és a lassúság, hiszen forgás közben súrlódnak, kopnak, ez néhány másodperc időt is felemészt. A jelfogók érintkezői azonnal zárnak, mivel nem csúsznak-másznak, kevésbé kopnak. Az Ericcson crossbar gépe tulajdonképpen egy összetett jelfogóhálózat. A magyar fordítása keresztrudas gép, de koordináta gépnek is nevezik, ami jobban kifejezi a lényeget. Vízszintes és függőleges elemekből tetszőleges nagyságú koordináta érintkező hálózat kialakítható. Egy bizonyos vízszintes és függőleges mágnestekercs működésekor egyértelműen egy keresztpont (kapcsolási út) jön létre.
Digitális központok
A mai központok számítógép alkatrészekből összeállított központ, működése is hasonló a számítógépekhez. Nem küldik tovább a mikrofon által létrehozott áramingadozásokat, csak az abból vett mintákat. Az átviteli frekvenciasáv 300Hz-től 3,4kHz-ig terjed. 1 mp alatt 8000-szer mintát vesz a mikrofonáramból. Minden mintát digitális formában tárol. Közben van idő más beszédúttal is foglalkozni, csak az a lényeg, hogy a mintavétel ne azonos időben történjen. Egy kapcsolást úgy hajt végre, hogy 2 külön egységgel a központi agy elvégezteti a tervet. Ha a két terv egybevág, az egyik elvégzi a kapcsolást. Ha különbség van, a két részben vizsgálatot hajt végre, kiderül, hogy melyik a rossz, azt kizárja és riasztást küld a karbantartónak, a jó pedig végrehajtja a kapcsolást.
Magyarországon az Ericsson AXE-típusú és a Siemens EWSD-típusú központjai vannak, melyek egyaránt képesek a vezetékes és mobil telefonok kapcsolására.
Központok csoportosítása
- Házi központ: a központ nincs összeköttetésben más központtal, kizárólag az oda bekapcsolt készülékek forgalmát bonyolítja le.
- Alközpont: elsősorban jogi fogalom. Egy cég belső, bejövő és kimenő (városi) forgalmát teszi lehetővé. A helyi forgalom ingyenes, a kimenő forgalmat vagy a cég, vagy az alközponti vonal felhasználója fizeti. Vonalat a beosztás függvényében ingyen lehet kapni, cégen kívüli nem kaphat vonalat.
- Főközpont: az alközpont ellentéte. A szolgáltatásért fizetni kell, vonalat pedig igényelni.
- Mellékközpont: egy településen belül egy olyan nem egyenrangú központ, amely csak besegít az ott lévő főközpont(ok)nak, működését tekintve alá van rendelve egy főközpontnak.
- Végközpont: egy település forgalmát önállóan viszi, tehát nincsenek mellékközpontok, de alközpontok lehetnek.
- Helyközi központ (központok központja): az idáig felsoroltak elsősorban a hozzájuk bekapcsolt készülékeket kapcsolták. Ezzel ellentétben a helyközi csak más telefonközpontból jövő hívást fogad vagy továbbít, helyi vonalai nincsenek.
- Soros-párhuzamos berendezések: kizárólag kis vonalszámú berendezések, melyek alközponti forgalmat bonyolítottak le kezelő nélkül, a kívánt kapcsolásokat a cégalkalmazottak végezték. (Ez a központféleség csak a teljes automatizálásig működött.)
